Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

INFRASTRUKTÚRA

ugyan a szatmári határon a város részéről 7, alább ismét Csengerújfalu és Tatárfalva között a megye részéről két átmetszések, de a fentebbi megyei határozatban érdeklett szamosszegi és panyolai átvágások mindekkoráig nem létesültek. Most azonban, miután őméltóságának folyó évi július havában a megyéhez intézett felszólítása következtében a nemes megye a Szamos szabályozására küldöttséget rendelni méltóztatott, itt az idő, hogy a nevezett folyó szabályozására tervezett — felsőbb helyen is jóváhagyott és a nemes megye által is már elfogadott — átmetszések létesíttessenek. Minthogy pedig kérdésen kívül van, hogy a vízi szabályozásoknak mindenkor alulról felfelé kelletik történni, s miután ezen szabályt maga a tekintetes nemes vármegye is elfogadta s többrendbeli határozatait erre építette, s miután a Szamos vizének a fent említett malomgátak elbontása, és az eddig történt átmetszések által szerzett sebesebb lefolyása, úgy a tekerületeknél évenként szemlélhető veszedelmes jégtorlaszok, a Szamosnak alulról leendő szabályozását is sürgetőleg megkívánnák, úgy vélekedik őméltósága, hogy arról, vajon az átmetszések hasznosak-e, szükségesek-e, már többé kérdés sem lehet. Ezúttal csak arról lehet szó, hogy a tervezett átmetszések közül melyek a legcélarányosabbak s legkönnyebben kivihetők. Erre nézve pedig előterjesztette méltóságos királyi biztos úr a Szamosnak térképét, s az ott tervezett és a nagyméltóságú Helytartótanács által is jóváhagyott átmetszéseket megmutogatván, melyek az Olcsvaapáti határtól kezdve a szatmári határig két helyeken veres lineákkal [vonalakkal] és veres betűkkel ki is jegyeztettek, úgymint a. az olcsvaapáti határon a Szamos torkolata előtt, b. a panyolai határon, c. ismét a panyolai határon, d. a semjéni határon, e. a matolcsi határon, f. a sályi határon, g. a darai határon, de amely hét átvágások közül legsürgősebben a nagyméltóságú magyar királyi Helytartótanács által is csak három átvágásokat jelelvén ki: úgymint a panyolai, sályi és darai határbelié. Minthogy pedig a Szamosnak ily módon tervezett szabályozása mind a vizek szabadabb lefolyása, mind pedig a veszedelmes jégtorlásoknak elhárítása által nemcsak némely egyes lakosokra, hanem a Szamos két partján Szatmártól kezdve le egész a Szamos torkolatáig mindenütt 2-3 mérföldnyi [16,7-25,05 km] távolságokban az egész vidéknek, sőt közvetve az egész megyének kiszámíthatatlan hasznokat ígérő munkálat lenne, mind a méltóságos királyi biztos úr, mind a megyei küldöttség úgy vannak meggyőződve, hogy ezen átmetszésekre kívántató, különben is csekély mennyiségű térföldet — szintúgy mint az országutaknál történni szokott — mindenki önként általengedni tartozik, S itt a kisajátításnak más neme elő sem fordulhat, mint egyedül az, hogy a Szamosnak előbbi medre, mely különben is rövid idő alatt behányatván, és a mindennapi tapasztalás szerint a leghasznosabb, legtermékenyebb földdé válván, egyedül az szolgálhat és szolgáljék pótlásul azoknak, kik a csatorna által földeket elvesztenék, és mely meder ál-