Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
INFRASTRUKTÚRA
2. Nagyzajtai Zajtay István peleskei nótárius kisvárdai utazása (1902) Az apámról maradt rám a szenvedélyem, Szeretek utazni nyáron úgy, mint télen; Kedvem támadt egyszer Várdába lenézni Hasznos ismeretim újakkal tetézni. Ámbátor távolast vagyok Kisvárdától; De egy zónajeggyel 104 az ember átlábol Nagyon hamarosan 20-30 mérföldet, Nem is gondolkoztam aztán én már többet... Búcsút mondottam én híres Peleskének, S annak az angyali kedves féleségnek. Vitt a füstös gőzös, melynek nincsen párja, Rajta a halandó a földet bejárja. Bezzeg, mikor még a szépapám ment Pestre, Ez a füstös jószág a rónát nem szelte. Hanem szegény öreg küzdött a betyárral, A vasas némettel, meg a boszorkánnyal. A mai világban nagy már a kényelem, Hódol az embernek mindenféle elem... Nyíregyházán vártam úgy jó másfél órát, Megbámultam ottan — a kutya áldóját! Azt a kerepelő tengersok talyigát, Melyeken az embert befelé szállítják. Aztán megnéztem Bessenyey szobrát, Szegény jó jelesünk, de komor arcot vág. De indulnom kellett, vitt a vegyes vonat, Amely a sínek közt meggondolva haladt — Legalább nem esik senkinek sem baja, Nem fájdul meg tőle az ember oldala. Sok füttyentés után egyszer csak megállott — És egy éles torok Kisvárdát kiáltott. Kiszállok, szétnézek: ez tehát Kisvárda? Már az állomásban Sándor sógor vára... Bérkocsik állottak kinn... vagy 34-en, Melyeken az ember Várdába bemégyen... 3. Vasútpolitika Szatmár megyében 1908-ban Minden nemzetnek gazdasági érdeke, hogy az országot minél számosabb vasúti vonal, lehetőleg sok jó kocsiút hálózza be, s minél több folyót tegyen hajózhatóvá. Minél jobb az országban a közlekedés, annál inkább lendül abban az ipar s kereskedelem. Itt van a mi vármegyénk, mely 1885 óta a nagybányai, szilágysági, fehérgyannati, erdődi, bikszádi és mátészalkai vasútat létesítette, s ezáltal Szatmárban és Nagykárolyban két hatalmas gócpontot szervezett. Fontos mindegyik vonal, de talán a legüdvösebb alkotás valamennyi között mégis a most megnyílt Szatmár-mátészalkai, mert ez a megye egyik leggazdagabb, legmagyarosabb községeit vonta be az ország vasúti hálózatába. E vidék lakossága régen érezte a vasút hiányát, folyton sürgették is azt. Hogy előbb nem létesült, annak — mint oly sok zónatarifa: Baross Gábor közlekedésügyi miniszter 1889-ben a személyforgalomba bevezette a vasúton való utazást ösztönző zónadíjszabási rendszert. A jegyek ára a szomszédos zónában (25 km távolságig) és a nagy távolságokon (225 km fölött) jelentősen csökkent. A középső zónában csak mérsékelten. A Budapesten keresztül való utazásban a távolság számítása megszakadt, illetve újrakezdődött. Célja az ország peremvidékeinek Budapesthez kötése, valamint a kisebb központok számára az olcsó helyi forgalom biztosítása.
