Pók Judit: Bereg vármegye 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 13. (Nyíregyháza, 1999)

KÖSZÖNTŐ A történelmi vármegyéink közül legkorábban Szabolcs létesült. Működését a források már 1010 után bizonyítják. Szatmár első királyunk halála után, a XI. század középső harmadában szerveződött. Bereg megye a legfiatalabb, az egykori beregi erdőispánság és a tatárjárás idején elpusztult Borsóvá vármegye területéből csak a XIII. század közepén alakult ki. A Tisztelt Olvasó Szabolcs és Szatmár megyék után most Bereg megye 1782-1785 között készült térképfelvételeit is tanulmányozhatja. Az országosan is egyedülálló sorozat megjelentetését a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés 1996ban, a honfoglalás 1100. évfordulóján határozta el. Tisztelegni kívánt ezzel a sorozattal államiságunk és a kereszténység millenniumán is. Méltó emléket akart állítani a széttöretett, megcsonkított vármegyéknek, melyekre most a harmadik évezred hajnalán az európai regionális rendszerben gyökeresen új szerep vár. A történelmi Bereg megye területe ma két országhoz tartozik. Magyarországon csak egy járásnyi település maradt, a többi Ukrajna része lett. A most határokkal szétszabdalt megye a XVIII. században még egységes egész volt. Természetes határok ölelték körül, havasok, folyók, hegyláncok, melyek észak-keleten, Galícia felől az ország határát is jelentették. Területén élesen elvált egymástól a síkság és a hegyvidék. Mindkettő meghatározta az ott élők gazdálkodását, életmódját, mindennapi életét. A síkságon a Tisza volt az Ur! Tavaszi, őszi áradásaival századokon keresztül befolyásolta a megélhetést. A vízjárta részeken, kiöntésekben, nádasokban, mocsarakban sokáig éltek az ősfoglalkozások, a halászat, a vadfogás, nádvágás. A 30 000 holdas Szernye mocsár lccsapolásához csali 1874-ben kezdtek hozzá. Bizony a víz mindenkor megszabta itt a barázdák hosszát! A hegyvidéket sűrű erdők borították, a fennsíkokon jó legelők voltak. A lankás hegyoldalakban szőlőt termeltek. A katonai felvétel idején még dicsérik a beregszászi, végardói, munkácsi, mezőkaszonyi fehér borokat. A magyar történelem számára a beregi hegyvidék legnevezetesebb pontja a 802 méter magas Vcreckei hágó. A honfoglaló magyarság ezen és a Kárpátok déli hágóin át érkezett új hazájába. A megye települései sok-sok szállal kötődnek a magyar történelemhez. Bene és Csorna honfoglaló sírokat őriz, Tarpa, Munkács a kurucok emlékét idézi. Tákoson, Csarodán a népi építészet, díszítőművészet alkotásaiban gyönyörködhetünk. Ez a kötet még az egységes Bereg vármegyét idézi. A szűkebb hazát az itt békességben élő magyarok és ruszinok szániára. A harmadik évezred küszöbén abban a reményben köszöntöm a Tisztelt Olvasót, hogy közös történelmünk ezen becses emléke segíti majd a múlt teljesebb, igazabb megismerését. Nyíregyháza, 1999. szeptember 20. Zilahi József a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke