Pók Judit: Szatmár vármegye 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 15. (Nyíregyháza, 1998)

felvétel (Original Aufnahme) a terepen készült, az irányvonalakat, a felvétel idejét, a térképésztiszt nevét, rangját, csapattestét is feltünteti, szemben a másik példánnyal, a tisztázattal (Reinzeichnung), amelyet a katonai akadémia növendékei másoltak át. Ezek a szelvények valóban tisztázatok, szebbek, mint az eredetiek. Kötetünk ez utóbbiakból mutatja be a történeti Szatmár megye kicsinyített térképlapjait. A felvétel elkészülte után féltve őrzött, a nyilvánosság elől teljesen elzárt hadititok lett. A Birodalom legfelső katonai vezetése is kizárólag császári engedéllyel tekinthetett bele.

13 Használatát illetően úgy rendelkeztek, hogy háborús szituációban az érdeklett lapokat a bécsújhelyi katonai akadémia növendékei lemásolják, és a csapatok ezeket használhatják. Az anyagot többször menekítették a bécsi Hadilevéltárból, például 1805-ben Napóleon elől 200 ládában a Habsburg Birodalom legkorszerűbb erődjébe, Péterváradra. 1806ban visszakerült Bécsbe, majd 1809 és 1810 között ugyanezt az utat újból megjárta.

14 Magánszemély először 1840-ben nyert betekintést az anyagba, amikor is gr.Andrássy György és gr.Széchenyi Miklós néhány magyar felvételi lapot lemásolhatott. E nagyjelentőségű térképmű a titkos kezelés, az elzártság, majd a nehéz hozzáférhetőség következtében alig lehetett hatással a térképészet fejlődésére, és a titkosság feloldása után is holt anyag maradt. 1928-ban Eperjessy Kálmán, majd Borbély Andor és Nagy Júlia hívták fel a figyelmet rá. A térképszelvényekről másolatok készültek (Hadtörténeti, Térképészeti Intézet), mondhatjuk, ismertté váltak a kutatók számára. Ugyanez a hozzájuk szorosan kapcsolódó leírásról nem mondható el. A Hadtörténeti Intézet másolatokat készített ugyan róla, napjainkig azonban csak néhány megye leírása jelent meg.

15 13. Eperjessy: Kézirati térképek... 13. o. 14. Gábor-Horváth 112. o. 15. Fejér, Nógrád és Bács-Kiskun megye leírása Eperjessy Kálmán munkája. Borsod, Zemplén és Abaúj megye leírását a Borsod-Abaúj Zemplén Megyei Levéltár, a Jászkunság és Külső-Szolnok megye leírását a JászNagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Szabolcs, Szatmár és Bereg niegye leírását, valamint Szabolcs megye térképszelvényeit a leírással egyetemben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár jelentette meg. Mivel az egész felvétel katonai célból, a hadsereg számára, katonai apparátus által jött létre, ezért csakis katonai szempontok határozták meg, milyen adatokat rögzítettek. Ebből következően a térképszelvényeken túl, a hozzájuk tartozó leírások is specifikusak, ugyanakkor tartalmilag és műfajilag igen sokrétűek. Elsősorban természetesen a katonai jelleg dominál bennük, azaz a hangsúlyt a terepre, tereptárgyakra, vizekre, erdőkre, rétekre, mocsarakra, utakra helyezték, ezentúl azonban a 18. század végének történeti, földrajzi, gazdasági, társadalmi, építészeti, stb. adatokban rendkívül gazdag tárházai. Nagy előnyük más statisztikai munkákkal szemben, hogy a helyszínen készültek, nem közigazgatási szervek jelentésén alapultak, így helyi érdekek nemigen érvényesülhettek bennük.

16 A leírások a szelvények értelmezéséhez nélkülözhetetlenek, mivel térképészeti jelekkel ki nem fejezhető információkat közölnek. Az Udvari Haditanács még 1763. május 13-iki, Motzel és Elmpt ezredeshez, a Cseh- és Morvaországban folyó felvétel vezetőihez intézett rendeletében meghatározta azokat a szempontokat, amelyek a későbbiekben — a sorrendben történt változtatástól eltekintve — Magyarországon is érvényben maradtak. Az országleírás szerkezete teljesen megegyezik a térképekével, a mappázásnál alkalmazott háló, azaz az országnak nyugatról kelet felé collonékra és sectiokra való beosztása határozta meg ennek irányát is. A kérdésekre a választ a leírók előre elkészített táblázatokban rögzítették. Személyüket — a térképezőkkel szemben — nem ismerjük, minden bizonnyal nem ugyanazok voltak. Kezükben a térképpel községről községre haladva járták be a terepet, erre a szövegben több helyen is találunk utalást (például "mint ahogy a térképen jeleztük"). Többnyire osztrák és cseh anyanyelvűek voltak, ezért a Helytartótanács leirata az illető helyhatóságtól olyan személyeket rendelt melléjük, akik a hegyek, völgyek, vizek neveit jól ismerik.

17 Mi16. Eperjessy Kálmán: Fejér megye II József-kori katonai leírása. In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv II. Székesfehérvár, 1977. (A továbbiakban: Eperjessy Fejér megye...) 122. o. 17. Kelt 1763. március 27-éu 2.706. számon. B.Huszár Éva: Az I. katonai felvétel térképezési rendellenességei Heves megyében. In: Archívum supplementum. A Heves Megyei Levéltár Közleményei. Különszám. Eger 1993. 93. o. vei azonban hallás után, fonetikusan rögzítették a földrajzi neveket, sőt előfordulhatott, hogy az adatközlő táj szólását vették át, nagyon gyakran kisebb-nagyobb elírásokkal találkozhatunk. A leírás egyébként, azt mondhatjuk, hogy az ország legteljesebb helynévtára, a terepjárás során ugyanis a közigazgatási ranggal nem bíró egységeket, a szórványtelepüléseket, a szállásokat vagy a csárdákat is felvették. A szomszédos helységektől való távolságot közönséges katonai lépésben mérték, de negyed (néha ötöd), fél és egész órákban fejezték ki. Egy "erős óra" 6.000, egy "rendes óra" 5.000, egy "kis óra" 4.750 lépést tett ki. A felvételben 5.000 lépéssel számoltak.

18 Nemcsak valamely településtől, hanem csárdáktól, majoroktól is mérték a távolságot, hiszen azok kitűnő tájékozódási pontok voltak, kiváltképp a pusztákon, ahol egyébként falvak nem, vagy alig fordultak elő. A nagyobb, több órányi távolságokat minden bizonnyal nem járták be, hanem a helybeliek bemondása, illetve becslés alapján állapították meg. A "Vannak-e szilárd épületek?" kérdésre feljegyzik a templomokat, kolostorokat, a vármegye épületeit, a kastélyokat, nemesi kúriákat, csárdákat, erősebb házakat. A templomok esetében néha közlik, hogy kálvinista, a többi felekezetet általában nem tüntetik fel. Néha a templomot körülvevő falról is említést tesznek. A vizek leírásának igen nagjJelentőséget ad az, hogy a nagy természetátalakító munkák (folyamszabályozás, lecsapolás) előtti ősi állapotokat rögzíti. Nyomon követhetjük a legnagyobb folyóktól a névtelen patakokig minden vízfolyás szélességét, mélységét, sodrását, a meder változását, az áradást, az árterület alakulását, azaz olyan információkat szerezhetünk, amelyek a térképről nem olvashatók le. A hadsereg felvonulása szempontjából az átkelőhelyek igen nagy jelentőséggel bírnak, ezért a leírásban is igen gondosan feljegyeznek minden hidat, révet, gázlót, kompot. Az erdők leírásakor beszámolnak annak kiterjedéséről, arról, milyen fajta fákból áll, sűrű vagy ritka, vannak-e cserjések, bozótosok, mocsarak, ingoványos ré18. Eperjessy Fejér niegye... 123. o.