Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza kiváltságlevele 1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 13. (Nyíregyháza, 1997)

,.-^„- »«(-H»^-^ <=i­X leérkezését be sem várva, a december 18-19-i közgyűlésben kihirdette a privilégiumlevelet, vala­mint küldöttséget rendelt a városi beiktatási ünnepségre. A tisztújítás előliészítésével, illetve a „magyar alkotmányos szokás szerint" tartott beiktatási ünnepségnek 1838. január 22-re való megszervezésével a közönség 18 tagú elnökséget bízott meg, amely a megye közgyűlésének tagja­in kívül meghívta a várossal kapcsolatban álló országos és környékbeli jelentős személyiségeket. Közülük többen el is fogadták a meghívást, mások (pl. Szirmay Ádám cs. k. kamarás és septemvir, az eperjesi tiszteletes kar, gróf Dessewffy Aurél) levélben gratuláltak és fejezték ki jó­kívánságaikat. A meghívott mezővárosok közül szabad Szentes mezőváros külső és belső tanácsa elfogadva a meghívást annak a reményének is hangot adott, hogy az ő hasonló törekvésük szin­tén olyan sikerrel jár majd, mint a nyíregyháziaké. 38 Az ünnepélyes beiktatást követően gondoskodni kellett arról is, hogy a privilégium által biztosított jogok a gyakorlatban miként valósuljanak meg. E célból az elnökség — a közönség több tagjával folytatott tanácskozást követően — elkészítette azokat a kiegészítéseket, amelyek az újonnan nyert kiváltságok érvényesítésekor mintegy végrehajtási utasításként szolgáltak. 39 A privilégiumlevél első pontjához — amely szerint a város fő- és albíróból, valamint 12 tanácsnokból álló tanácsot (belső tanács) állíthat fel — kiegészítésként a tisztségviselők fizetésé­ről szóló határozatot fűzték. Eszerint a fő- és albíráknak éppen úgy, mint a közönség elölülőjé­nek: a háromévente választott polgármesternek, valamint a tanácsnokoknak az évdíjait a tiszt­újítás előtti rendelkezéssel fogják megállapítani. A tanácsnokok közül — bár mindannyian élet­fogytig viselik tisztségüket — mindig csak nyolc kap évdíjat. A 2. pont szerint a fő- és albírót a tanácsnokokból háromévente választja a közönség (kül­ső tanács). A tisztségviselők újraválaszthatók. Mint ahogy azt a város az 1833-ban benyújtott fo­lyamodványában kérte, a kiváltságlevél biztosította számára a lehetőséget arra, hogy a megye fő­ispánja a közönségnek a — kiegészítés szerint három — jelöltjéből válassza a tisztújító szék el­nökét. A fő- és albíróságra 4-4 tagot jelölő — a hivatalban lévő bírák, tanácsnokok, ügyész, jegy­zők kizárásával a közönség által ez alkalomra választott — 12 tagú bizottságba pedig olyanok kerüljenek be, akik nem kívánkoznak a belső tanácsba. A folyamatosság fenntartása érdekében határoztak úgy, hogy a tanács elnökének: a főbírónak az akadályoztatása vagy halála esetén az albíró legyen a helyettese. Ha a bírák valamelyike a két választás között hunyna el, akkor helyü­ket a rendes tisztújításig a közönség által választott személy töltse be. A város külső tanácsa — a királyi kegy következtében — a főjegyzőn és főügyészen kívül 60 tagból állhat. 40 A közönség azonban a nemesek iránti szeretetre és az egyetértésre hivatkozva kimondta, hogy a többi taghoz hasonló, és nem nagyobb ülés- és szavazati joga lesz itt a nemesek főhadnagyának is, amennyiben ezt kizáró tényezők nem gátolják. Ha a főhadnagyot beválaszt­ják a communitas 60 tagja közé, akkor ez a hely üresen marad. Ha a közönség valamely tagjá­nak helye megüresedik, annak betöltéséről maga a testület gondoskodik. A közönség tagjai minden törvényesen bevett vallásra való tekintet nélkül, szavazattöbb­séggel választott birtokos lakosok, akik tisztüket holtukig viselhetik. Ehhez az elnökség szüksé­gesnek ítélte azt a pontosítást, hogy bár a választásban vokssal bír minden, a városban fekvő in­gatlannal rendelkező lakos, de e tisztségre megválasztani csak olyat lehet, akinek legalább saját városi háza van. Ha a communitas tagja bármilyen törvényes úton elveszti vagyonát, akkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom