Künstlerné Virág Éva: Szatmár vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1635–1640 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 12. (Nyíregyháza, 1997)

Bevezetés

vitézlő Daróczy István 1636. május 28-ai kérésére tanúkihallgatást folytattak az alábbi kérdőpontok szerint. Tudják-e a tanúk, hogy Háterdőnek mit neveznek? A krassóiak saját használatukra vagy kereskedés céljából a szatmári piacra hordták-e onnan a fát? Első tanú, Enge István bíró, nemzetes Debreczeni Tamás jobbágya vallja, hogy a hiripieknek szabad volt a Háterdőben lévő tilalmasból maguknak egy részt fogniuk. Ezen a fogáson sem a krassóiaknak, sem az oláhoknak nem volt szabad marháikat legeltetni, mindaddig, amíg nyomásba nem engedték. Amikor a nyomás felszabadult, a szomszéd falubeliek is ráhajtották állataikat. Ugyanezt vallotta még nemes pettyéni Peres István, nemes pettyéni Joó Demeter, nemzetes Uray György Kulcsár György nevű jobbágya Batizból, valamint nemzetes Debreczeni Tamás Nagy Pál nevű jobbágya Amacról. 486. (2.422-424.) Domahidy Miklós szolgabíró és Csukat György esküdt nemzetes Daróczy István kérésére 1636. augusztus 10-én Hirip faluban tanúkihallgatást tartott. Első tanú Fodor András középhomoródi lakos, nagyságos Prépostváry Zsigmond jobbágya vallja, hogy a Háterdő a császáré; és ott bármelyik falunak, így Hiripnek is tilalmas volt. A krassóiak sem legeltethettek itt. Makktermés idején nem volt szabad a legeltetés, és fát sem hordhattak onnan soha a krassóiak. Tanúként kihallgatták Sándor Simon részteleki jobbágyot, a Rentehomoródon lakó Mona Andrást, Juhász Pétert, Gyula Pétert és Dan Gyulát, Prépostváry Zsigmond jobbágyait, valamint Dorkó Kosztat. A megkérdezettek úgy tudják, hogy a Farkas-bokráig a császár erdeje van, és a Háterdő is az övé, soha nem volt a krassóiaké. Topán Demeter részteleki főbíró is az előzőekhez hasonlóan vall. Kincses Opris (?) részteleki jobbágy vallja, hogy a császár Háterdejét Mihály vajda idejétől kezdték hordani a császáriak, mivel előtte nem volt szabad. Topán Péter részteleki jobbágy vallomása szerint a Farkasbokor volt a közhatár a krassóiakkal. Fintás Demeter úgy tudja, hogy már az erdődi ispán kijelölte a határt a borhidiakkal és a lippóiakkal, s a Farkas-bokrot állapították meg határnak a krassóiakkal. Posga János mogyorósi jobbágy úgy vall, hogy a Lippó felé lévő Háterdő, amely a krassóiaknak tilalmas volt, a császáré. Péter Simon apácafalusi jobbágy vallja, hogy a krassóiak a tilalom ellenére még aszúfái is hordtak a császár erdejéből. Somári Péter apácafalusi jobbágy és Varga Illés szinfalusi bíró is az első tanúhoz hasonlóan vall. Moldován János, Száraz fát