Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi testamentumok 1789–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 9. (Nyíregyháza, 1995)

Adattár

nagy ökört és két kétesztendős tinót, úgy nemkülönben egy tavalyi üszőt Julianna és Éva leányaimnak, akik tartoznak Andrásnál maradni. Ő pedig tartozik őket becsületesen ruházni és férjhez adni, és mindeniknek a férjhez adásával egy tehenet adni. Addig gazdaságban maradván azon két tehén. Egy tehén legyen Pál fiamnak lakadaimára, négy tehénből pedig jusson Andrásnak ugyan kettő, kettő pedig Pálnak. És mivel már András fiam régen gazdálkodik, és a gazdaságomban minden gyámolom ő vala, azonban még az apróbb gyermekeknek tartása is őneki imponáltatott, tehát a szállást egészlen neki hagytam, mivel Pálnak, ki mesterember vala, arra szüksége nincsen. De ellenben a lovak árából fizessen András Pálnak száznyolcvan vonásforintokat, mely pénzt csak akkorára tartozik neki kiadni, amikor maga gazdaságára lépni fogja. A másfél nyilas szőlő maradjon Pálnak, Juliannának és Éva leányaimnak ahelyett, hogy Andrásnak maradt szállás és Sima pusztában kétszáz rénes forint. A juh egészen, amint vagyon, maradjon András és Pál fiamnak egyaránt. De ha tavaszig valami kár esne benne, a kár is legyen közönséges úgy ezen juhokban, mint egyéb marhában mindaddig, míg kezéhez Pál a magáét nem veszi. Szekerek és egyéb gazdaságbeli szerszám maradjon András fiamnak, úgy az udvaron lévő sertések is. Az eladandó életnek ára menjen az adósságoknak kifizetésére, ami pedig marad, legyen Andrásnak mindenféle költségére. A kiszedendő adósságomból pedig legálom a mi lutheránus, templomunkra huszonöt rénes forintokat. Hogyha pedig még ezeken felül valami találkozna, az mind legyen András és Pál fiaimnak, kivévén a feleségemről maradt asszonyi ruhákat és az ágybélit, azok úgyis már fel