Pók Judit: Bereg vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 8. (Nyíregyháza, 1994)

Bereg vármegye a XVIII. század végén

Vízgyűjtő területe igen nagy, patakok, erek sokaságát veszi fel: Rosztoka, Verbiás, Szlauka, Ábránka, Vicsa, Szvalyovka, Pinye, Sztára, hogy csak néhányat említsünk. Áradáskor elönti a környéket, olyankor pl. Cserlenónál az egész falu vízben áll. Az ártéren a közlekedés nehézkes, az áradásból visszamaradó mocsarak, sáros, kátyús, vízmosásos utak nehezítik, mindez növeli a víziút fontosságát. Lehoczky Tivadar említett művében azonban még 1886-ban is arról panaszkodik, hogy a Latorcát még mindig nem tették alkalmassá, hogy olcsó közlekedési eszköz legyen. Igaz, hogy a hegyek között sziklás, kanyargó medre ezt nem teszi lehetővé, de Munkácstól könnyen hajózható lehetne. Nemcsak a Latorca, hanem általában a folyók mentén a közlekedést a fentieken túl megnehezíti a hidak állapota, ill. hiánya. Beregben, ahol vannak is, kizárólag csak fahidak, és csak a nagyobb helységeknél szilárdak annyira, hogy az áradásoknak ellent tudjanak állni. A felvétel Munkácsnál említ pl. egy nagyon jól megépített fahidat. Több helységnél azonban semmilyen sem található, jó esetben legfeljebb egy komp vehető igénybe (Podhering, Kölcsin), egyébként a gázlókon lehet átkelni. Kőhidakat Lehoczky 1886-ban is csak a podheringi-verecq kei postaúton említ. Ahhoz, hogy valóban az olcsó közlekedést szolgálja a Latorca, szabályozására lett volna szükség. Munkácstól kezdődő szakaszára vonatkozóan számtalan terv született (az első még 1730ban), de semmi említésre érdemes munkálat nem történt egészen 1875ig, amikor is az éppen megalakult Bereg megyei Folyamszabályozási és Ármentesítési Társulat a nagyobb Bereg megyei vizek (így a Latorca) szabályozását tűzte ki feladatul.

10 A síkságon megemlítendő következő nagyobb folyó a BORSÓVÁ, amely Máramarosból érkezik, Lukovánál ér Bereg megyébe. Borsóvá helységnél két ágra szakad, főága Várinál a Tiszába torkollik, a másik Beregszászon át kelet felé folyik. Szélessége 30-70 lépés között változik, mélysége 6-8 öl. Kárász, márna és kecsege fordul elő benne, sőt rákokban is igen gazdag.

11 Zsombékos, ingoványos rétek, kisebb-nagyobb mocsarak sora kíséri, melyek jó része soha nem szárad ki, mert áradásaival állandóan táplálja őket. A mocsaras talaj következtében az utak nehezen járhatók, áradáskor inkább az országutakat tanácsos