Pók Judit: Szatmár vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 7. (Nyíregyháza, 1993)

Szatmár vármegye a XVIII. század végén

POK JUDIT: SZATMÁR VÁRHEGYE A XVIII. SZÁZAD VÉGÉN Szatmár a történeti Magyarország egyik legnagyobb megyéje. Ezt a megállapítást a táj földrajzi képére tesszük, története most nem tartozik vizsgálódásunk körébe. Síkság, dombok, hegyek, folyók, patakok, mocsarak, a Láp, a mezővárosok, a bányavárosok és szabad királyi városok: mindezek jelzik változatosságát, gazdagságát. A XVIII. századvégi táj vázlatos megrajzolásához az alapot az I. katonai felmérés (1782-1785) Szatmárra vonatkozó térképszelvényei és a hozzájuk kapcsolódó leírás adta. Megjegyezzük, hogy ebből az időszakból ezen monumentális és páratlan értékű térképészeti művön kívül más, hasonló jellegű forr-ás nem áll rendelkezésünkre. Viszonyításképpen korábbról Bél Mátyás 1727 körül keletkezett Leírása, későbbről pedig S z i r m a y Antal munkája^ volt főképp segítségünk re. Választásunk pedig azért esett e század utolsó évtizedeire, mert még a nagy természet át a Lak-í tó munkák előtti tájat tudjuk vázolni. 3 Az első magyarországi népszámlálás adatai szerint Szatmár nagykiterjedésű népes vármegye. Lakosainak száma 136 693. 258 község, 16 mezőváros, 2 szabad királyi város: Szatmárnémeti és Nagybánya, valamint Felsőbánya s z aba dal m as bányavár'

os tartozik hozzá. A nemzeti hovatartozást tekintve főleg magyarok által lakott megye. Nagyobb számban élnek még oláhok a vármegye keleti részén, főleg a hegyvidéken, az Avasságban és a Gut in lejtőin, valamint