Pók Judit: Szatmár vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 7. (Nyíregyháza, 1993)

Az I. katonai felmérés

egy része is megvan. Említést tesznek néha malomról, sörfőzőről, érczúzóról, kohóról, de más (iskola, posta) nem fordul elő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is voltak, csak azt, hogy katonai szempontból nem jöhettek számításba. A vizekről szóló pont alapján megismerhetjük Szatmár megye folyamszabályozás előtti vízrajzát, a legnagyobb folyókat (Tisza, Szamos, Túr, Kraszna, Batár, Lápos, Szaszár), a számtalan kisebb-nagyobb patakot (Fernezely, Miszt, Terep, Homoród, Balkány, Tálna, Szinyér, Kékes stb.), az ereket, vízfolyásokat. Nyomon követhetjük a folyók, patakok mélységének, szélességének, a mederviszonyoknak a változását, az áradás, árterület alakulását. Megjegyezzük, hogy a folyóvizek szinte kivétel nélkül ihatok. A sok folyó, patak következtében igen nagy az átkelőhelyek jelentősége. Nagy gondossággal feljegyeznek ezért minden hidat, révet, gázlót, kompot. Az erdőknél beszámolnak arról, hogyan lehet átjutni rajtuk, hol megy út vagy ösvény, vannak-e bennük mocsarak, ingoványos részek, milyen fajta fák fordulnak elő, sűrűk vagy ritkák (Józsefházánál például még szériát is kaszálnak benne). A cserjések, bozótok, fiatal ültetvények sem kerülik el a figyelmet, Aranyosmeggyesnél például fiatal, növedék erdőt jegyeznek fel. Szatmárban leggyakoribb a tölgy-, a bükk-, az éger-, a Nyírségben a nyírfaerdő. A Tisza és a Szamos mentén gyümölcsösök is vannak. Majdnem minden faluban említenek valamilyen mocsarat, tavacskát, pocsolyát, jelezve azt is, hogy ember és állat vagy csak állat számára jó-e a vizük. Az állandóan meglévő mocsarakon kívül megemlítik azokat is, amelyek nyáron kiszáradnak (Penyige, Megygyes). A mocsarak egy része állandó mozgásban van, lefolyása is van, némelyik malmot hajt (Dengeleg, Mezőterem). Van, amelyiket nád növi be és járhatatlan, van, amelyik járható. Szatmárban, a már előzőleg bemutatott Ecsedi-láp a legnevezetesebb.