Gyarmathy Zsigmond: A dzsentri főszolgabíró 1922–1938 II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 5. (Nyíregyháza, 1990)
1933.
Várady Erzsébet engem le is fotografált, amint a kitömött medvére támaszkodom, s megküldte a fényképet. A kedves kisgyermekek téliesen vannak felöltöztetve, sipkában. Az utcákon bicikliznek, nők és férfiak vegyesen. A vegetáció igen gyér, ecetfához hasonló bokrok díszítik a parányi tereket. Az ablaknak csak az egyik szárnya nyílik, de az is majd mindenütt be van zárva, úgy látszik keveset szellőztetnek. Az ablakban pelárgónia, itt-ott paradicsom díszlik. 5ok a hal-és szénraktár. A ló érdekesen van betanítva, minden nagyobb ösztökélés nélkül tolja be hátrafelé a taligát a raktároa. Jókora gyalogutat tettünk a meridián oszlopig, elhaladva a halszárító telepek mellett, nem valami illatos úton. Időközben kiderült. Általáoan hamar változik az idő. Vettem egy kis játékrdzmárt emlékbe, 2,5G pengő. A házak aprók, sok az egyemeletes, de többnyire 4-5 ablakos épület, kórház alig van. A város közepén kis templom^ nagyoob épületek. Fa nincs sehol, csak az említett kis közkertben, a vidék már kopár, kietlen, a közeli sziklás szigetek nagyobb negyeit hó fedi. Délután kiderült, 4 órakor haladtunk el a madarak híres szigete mellett. A 3-400 méter magas sziklacsoport repedései, hozzáférhetetlen meredek falai tömve voltak fehér sirályféle madarakkal, melyek a gőzkürt zúgására 100 OOU-nyi tömegekben repültek fel. Tojásaik a lakosság egyik fő bevételi forrását képezik, a 'nadár tollát is értékesítik. Túl vagyunk a 70. szélességi fokon, megszűnt a vegetáció. Most kávéztam a " Laube " felső fedélzeten, fekszem a sétafedélzeten lévő nyugszbkemen, lesem, mikor bukkan elő a várva-várt Noro Kap. Gyorsan haladunk, így egy órával t/lőüb pillantottam meg a képekről annyira ismeretes meredek sziklacsoportot. Bámulja a hajó egész népe, tehát sajnos elértük utazásunk végpontját. Az eddig gyönyörű napsütés kezd halványulni, felbukkannak a könyörtelen felhők, el is borult végképp, így az éjféli napban csak ÓZ előző napokban gyönyörködhettünk, mert a 67. foktól felfelé az éjféli nap már a lemenő, illetve le nem menő nap. Este 7-kor megállt a hajó, s mi a 7 órai ebéd után 9 óra felé eléggé hullámzó tengeren a motorcsónakokban partvaszáll tunk. A partor p.lérus.ító bódék vannak, vettem egy rénszarvascsontból készült papirvá.,ut " 1933. Nord Kap " felírással. Kedves emlék 2 pengőért. A hajó tisztje figyelmeztetett a hegyfek megmászásának nehézségére,• s á netalán! ereszkedő köd veszélyes voltára. Igaza is veit. Másfél órába került, r.íg a csúcsot E.l;;'.e;,, 2 méter -széles, igen meredek, köves szerpentin o/clógót vezet fel a 3uC méter magas Hegytetőre, s onnan 1 kn. a tengeréé ereszkedő függőleges sziklafel. Erős, hideg szél fújt, alig X G C.° meleg, rent van egy több helyiséből álló f&éoültt.
