Gyarmathy Zsigmond: A dzsentri főszolgabíró 1922–1938 I. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 5. (Nyíregyháza, 1990)
GYARMATHY Zsigmond: A dzsentri főszolgabíró
A dzsentri főszolgabíró Olchváry Pál e naplója igen értékes és jelentős forrás a két világháború közötti idő társadalomtörténetét vizsgáló történész szamára. Az abaúji eredetű, de végül Szatmárba, majd immár birtoktalanul Szabolcsba jutó dzsentri naplója rendkívüli, eddig - tudomásunk szerint - szinte egyedülálló teljességgel, ritka közelségből mutatja be azt a réteget, kivált legkevésbé ismert hétköznapjait, vagyis azt az életvitelt, amelyet eddig legfeljebb a szépirodalomból, de még ott is többnyire csak másodrendű, valamely oldal felé eltolt, eltorzított ábrázolásban. Ez a hol fehér, hol fekete bemutatás különösen áll a két világháború közötti vidéki úri közhivatalnoki középosztályra és mindennapjainak a mentalitására, természetesen ezek s hétköznapon nem mentesek a politikától: az országos és helyi tényezők, mozzanatok egyaránt beleszólnak folyásukba, többnyire nem is magas szinten és csak nehezen adva némi önálló játékteret az érintett személyeknek. A dzsentri szó az angol gentry átvétele a magyar köznyelvbe. Kiket jelöltek ezzel a fogalommal? Nézzük meg először, hogy a két világháború közötti lexikonban hogyan értelmezték. Az Új Idők Lexikona szerint Angliában és ennek nyomán Magyarországon a főnemességhez nem tartozó, az úgynevezett köznemesség gyűjtőfogalma. M3 még a történeti kutatásokból csak a dzsentri negatív társadalmi vonásait ismerjük. Magyarországon különösen az 1870-es évektől dzsentrinek nevezték az elszegényedő, birtokát részben, vagy teljesen elvesztő, és úri életmódjának külső formáihoz, társadalmi rangjához szívósan ragaszkodó egykori birtokos nemességet, amelyeknek nagy része közhivatalokban vállalt állást. A dzsentri többség így természetesen az akkori konzervatív kormánypolitikát követi, hiszen attól függnek, azt " szolgálják ". + A dzsentri számára a régi közigazgatási rendszerben funkcionáló főszolgabírói beosztás még rangjának eléggé megfelelő állást jelentett. A főszolgabíró a vármegye vezető tisztviselőinek egyike, a járás egyszemélyi felelős vezető hatósági személye volt. A főszolgabíró szerepe az 1867-es kiegyezés után vált jelentőssé, amikor a birtokát vesztett nemesség dzsentrivé alakult. A vármegye törvényhatósági bizottsága választotta a főszolgabírót, akinek a hivatala életfogytiglan tartett. + V.o. Értelmező Szótárban és az Új Magyar Lexikonban a dzsentrinél.
