Gyarmathy Zsigmond: A dzsentri főszolgabíró 1922–1938 I. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 5. (Nyíregyháza, 1990)
1924.
Host érkezett Pestre a nemzetközi bizottság, tehát a stabilizálás küszöbön áll. A kényszerköicsönt szépen fizetgetik, a pénzintézetek alig veszik igénybe,van még pénz bőven, ce lehet is, oly rossz. Hiszen egy békebeli korona 13-14 000 K-t ér. Március 12. Este 10 óra van, odakünn északi orkán dühöng és erősen fagy, teljes tél, noha hó már alig van. Tegnap elküldtem Staubnak egymillió K-t, hogy fektesse búzába, így legalább értékét nem veszti. Pénzünk állandóan zuhan, ma már 0,008, rosszabb az osztrák koronánál, pedig Ausztriában nyolcszoros a bankjegyforgalom, több mint 8 billió s mégis stabilizálódott. Persze ott-több a fedezet, mint nálunk, s bevételeik is fedezik a kiadásokat. Gy. Nyíregyházán volt, 300 000 K-t adtam kölcsön. Délután takarékpénztári igazgatósági gyűlésen voltam, a fizetéseket kellett emelni. A mostani pénzviszonyok között nem sok reményem van, hogy a vidéki pénzintézetek sokáig fenn tudják magukat tartani. Az ellenzék támadja a kormányt a rossz gazdálkodás miatt. Nincs ennél könnyebb. Ma újra fájt az oldalam, erre a rossz időre. Újra szedem a kalmopirint és szórakozom sz olasz és angol nyelvvel. Március 15. Újra hóval van borítva minden. Délelőtt telefonált a főispán, hogy szívesen lát vacsorára, így az esti vonattal bementem kellemetlen hideg, fagyos időben. Nyíregyházán már alig volt hó. Kállayék nagy vacsorát adtak, ott voltak Virányiak, Mikecz Miklősék, Mikecz Kata, Péchy Gyula, Kansay Tibor, Erdőhegyi Lajoska. Vacsora után felváltva bridgeztünk éjfélig, vesztettem 28 000 K-t, különben jól töltöttem az időt. Március 16. Az éjjel háromujjnyi hő esett." Másnap,vasárnap délelőtt meglátogattam e beteg alispánt, aki sok érdekes dolgot beszélt. A Belügyminisztérium végre valahogy félig aranyvalutában rendezni fogja a fizetésünket, s fuvarátalányunkat 20 millióra emeli. Szabolcsban állásokat nem "fognak beszüntetni, így nem lesz létszámcsökkentés, nyugodt lehetek. Ezenfelül megkapom a II. szolgabírót, talán Horváth Jóska személyében. Úgy látszik végre rendezettebb viszonyok közé kerülünk, s talán pénzünk romlása is megszűnik. Igazán alig érthető, hogy miért nem alkalmazták a valorizatiót + , mindjárt a kommunizmus után. Ha az adókat a békebeli arányban, vagy azt megközelítőleg fizették volna, s a kereskedelem a bankok útján valcrizálatlan milliárdokat nem kapott volna, bizonyára többet érne a pénzünk. A kormányaink indokolatlan prezentet adtak a ?5h-ban zsidó kereskedelemnek.
