Margócsy József: Egy régi udvarház utolsó gazdái - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 4. (Nyíregyháza, 1988)

D - sorozat - - bevezető - - szövegek

cikkét s Jászai ©gy levelét kivéve? Nem mintha túlbecsülném ezt a könyvet, de ha az a sok dicséret, mit a másodikra halmoztak csak ugy 1/4 részben érdemelt, miért van ez oly mostohán fogadva? Különben, nekem mindegy, írom, mit irnom kell

, s nem törődöm tovább semmivel, csak néha ez a mindig fokozódott magány fáraszt, mint a tul könnyű levegő a hegyeken. Tudja, mire jöttem rá, - régi igazság ugyan - hogy az emberek legjobban gyűlölik a magasabb morális nivót , pedig - édes Istenem - a legmagasabb pont is e téren oly csekélység, hogy igazán emiatt nyugton lehetnének, de ők már a törekvést is rossz néven veszik; szemrehányás nekik, hogy még vannak olyanok, kik utálják a piszkot. D-54 . Nehre, 1893. márc. 21. - OSZK Levt. 82. - R Minka - Ousth Zsigmondnak, Budapestre Mit fog uj könyvemhez mondani? Ez alatt a rövid s mégis oly igen-igen tartalmas 3 év alatt tökéletesen megváltoztam némely tekintetben. Világi ambíciók: nulla, s igy könyveim sikere is csak "másokért" érdekel. írok, mert nem tehetek máskép: irok, mert élek. De mégicsak kivárnom, hogy némelyek megértsék, mit irok, s ne tartsák tökéletesen nonsense-nek. Főképpen magával szemben ez a kívánságom, s ezért kissé félek magának uj könyvemet megmutatni. Még senki sem ösmeri, nem írhattam másképp, de hogy egyáltalán kifejeztem-e benne valamit, abból, mit átéreztem, - erről fogalmam sincs, majd meglátja. Pestről soha, semmit sem hallok, de őszintén mondva, nem is nagyon vágyódom rá. Értve az u.n. művészvilágot. Nem tudok az ők eszményeikért lelkesülni, - valószínűleg ők sem az enyémekért. Hiába! mindig magányosabbak leszünk, de hisz ez egy lépéssel közelebb a nyugalomhoz! D-55. Nehre, 1893. ápr. 23. - '0/5-3. - R Minka - Evelinnek, Anarcsra