Margócsy József: Egy régi udvarház utolsó gazdái - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 4. (Nyíregyháza, 1988)

D - sorozat - - bevezető - - szövegek

Holnap reggel, remélem, elérek haza. Most pedig itt vagyok és gondolok Szent Tornyára, köszönöm, édes Collegem, még egyszer magának ezt a szép 12 napot, a gyönyörű kirándulásokat, az uj impressziókat, jó tanácsait, szóval az egész kedves szép időt, melyet a magok gyönyörű, istenáldotta vidékükön töltöttem. Igen kellemes volt Fesztyékkel utazni, sokat beszéltünk művészi dolgokról. Ezt ugyan kevésbé szeretem velők, - inkább még Fesztyvel, ki Ízlésben oly távol áll tőlem. Isten tudja, Rózával sokszor egyet mondunk, de nem érzünk egyet. D-21. Anarcs, 1891. jun. 16. - OSZK Levt. 35. - R Minka - Ousth Zsigmondnak, Szenttornyára Tehát csakugyan hazaértem, amint láthatja. Megkapta-e Nyíregyházáról irt levelemet, melyben kalandos utam leírtam? Most, de éppen most szeretném a kertet megmutatni magának. A kertész igen hanyag volt, s igy az egész oly bűbájosán, elragadóan szép, egészen paradox, vagy még inkább egy elhagyott olasz villa magános kertje: a sötétfeketés pyramidal tölgyek, a szőke olajfák, a fényes levelű ingó kuszók , a nagy, fehér klematiszok, a tóban a sás és vízililiom vadon, - minden olyan gyönyörü . Különös is az élet; mióta elmentem, már ketten hibáznak a faluból, kiket viszontlátni véltem: egy jó öreg parasztember, abból a becsületesen ósdi fajtából, s egy igen kedves, öreg, penzionátus kapitány, az öreg Szmrecsányiné veje. Olyan különös volt üres helyét találni, és semmi, semmi más benyomás róla, csak hogy nincs itt: ez nem realizálható fogalom. Ugy "összemegy" nekem ez a mi vidékünk a magokéval. Más, és mégis hasonló. Szép mind a kettő, de a legszebb, mit valaha életemben láttam, mégis Csabacsüd volt. Köszönöm, hogy megmutatta, s hogy leírta oly gyönyörűen; ismét elolvastam s most mégjobban értem.