Margócsy József: Egy régi udvarház utolsó gazdái - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 4. (Nyíregyháza, 1988)

C - sorozat - - szövegek

ségből! Ott találtam Tomcsányi Irént, ki még marad is pár na­pig. Minka ezt ki fogja akarni ülni, s igy azt hiszem, egy hét múlva hazakerül majd. C-37. Anarcs, 1882. aug. 24. - U/6.C-13. - KR C. Imre - Evelinnek, Oakabfalvára Ahogy jeleztem tegnapi soraimban, hogy ma irní fogok, tudatom, hogy Istennek hála, igen jól megment a duellum. Egészen kedvem szerint: t.i. István nem kapott semmit, és Újhelyi is kihever­heti egy hét alatt a vágást, melyet neki István hasitott a vál­lától lefelé, egész a kar hajlásáig. Persze, mélyen, mert kö­vér karu ember. Ezt a vágást óhajtottam én magam is, mert még­is féltem veszedelmesebb vágástól. De igy van jól, mert Új­helyinek is megvan a becsülete, s megvallom - pszichológiai alapon nem szerettem volna, ha István kapott volna. Mert ha darabos emberke is, legalább tartsák őt félelmetes fickónak is, - jó az, s az ilyen emberrel ezután nem kötekednek. A Vár­ban volt a párbaj. A dolog sok alkalmatlanságot okozott nekem, de hát az embernek szenvedésekkel kell küzdeni e világon. Vé­csey doktor volt jelen, és Újhelyi is hozott egy kis zsidó dok­tort magának, de ezt Vécsey a vágás kezelésénél félretaszitot­ta, és bizony 15 tűvel varrta ő be a szalonnás pecsenyét. Új­helyiek kértek Istvántól engedelmet, hogy "megtörtént párbajt" tehessenek közzé a lapban: megengedte nekik. C-38. Anarcs, 1832. szept.. 21. - U/5.-C-12. - R C. Imre - Evelinnek, Oakabfalvára Kedves Evelinem ! Tegnap a szőlőben, dióveréskor kaptuk a rö­vid telegrammot az Emmike lebetegedéséről. Hála a jó Isten­nek, hogy szerencsésen megment, - s hosszabb tudósításokat várom tőletek. Ezuttsl én is küldhetek egy kis örvendetes tt dósitást, hegy István kapott a Földhitelintézettől több ira­tokat, miknek folytán nagyon meg van elégedve és kedélye ege szén virult: ha meg nem vonja a jó Isten áldásét, nagy szor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom