Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

Mi alább meg írt tekéntetes nemes Szabóles vármegyében Tiszadada curiális helységnek hadnagya, eskütt társai és az egész communitás recognoscallyuk ez levelünknek rendiben, hogy mai napon néhai tekintetes, nemzetes és vitézlő consiliariu

s, idösebbik baji Patay Sámuel úr özvegyével, tekintetes, nemzetes Udvarhelyi Mária aszszonnyal, s kedves fiával, baji Patay Samuel urammal, s nem külömben néhai tekintetes, nemzetes és vitézlő Szikszay András úr sucessorival, addig is, míg állandóbb urbáriumra mehetnénk, léptünk ez alább következendő edgyezésre: Meg gondolván a tőrvénynek szigora szerént utolsó pusztulásra jutott sorsunkat, s valójában lelkünk-isméretiben is szálván, tudván még azt is, hogy isten és hazánk törvénye szerint is, a mi Istené Istennek, a mi pedig földes uraknak úri jussa, a szerint a földes uraknak, mint taxások, meg adnunk tartozunk, úgy hogy minden lélek a felsőbb méltóságok alá helyheztetett . Mind ezeket azért jól meg gondolván, alázatos folyamodásunk s instantiank után e szerint végzettünk felül titulált Szikszay András uram sucessorival, ú.m.: Először : Mint idvezült Szikszay András úr sucessorinak curiális helységbéli taxási, a szokott taxabeli censust tovább való teccéséig a földes uraknak, még most csak hat marjásból, az az két forintból és négy pénzből állott, minden gazda minden háztul meg-adjuk. Másodszor : Valamint őszi, úgy minden nevel nevezendő tavaszi vetésekből, az akár kukurica, akár dohány, répa, dinnye, tök, káposzta és más akármi legyen az, abból a dézmát annak idejében igazán ki adjuk.