Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

2/ Hogy kaszállójok kevés, és ha sokáig áll az árvíz rajta, alkalmatlan szénát terem, söt az kaszállók szűk volta miat kéntelenít tétnek vidéki határokra menni magok szükségé­re füvet szerezni . V. Ezen helységben az telekeknek minéműsége nem lévén meg ha­tározva, az szántó földek sem voltak ez ideig telekek után ki szabva, hanem minden esztendőben az tekintetes uraság tisztyei szokták az gazdáknak, kinek-kinek teheccsége sze­rint ki osztqni, kihez képest ezen megesketett személyek sem tudják meg nevezni hány hóid földje légyen egy-egy gazdának, hanem az személy szerént lejéndö conscriptióbul bővebben ki fog tecceni . VI. Ezen helységnek lakosai nem épen egy formán teszik job­bágyi kötelességeket, hanem: Tekéntetes, nemzetes és vitézlő báji Patay Sámuel úr emberei az itten sub B. adnectalt produo­tum szerint tellyesíttették minden féle munkájokat, bent az helységben. Tekéntetes nemzetes és vitézlő consiliarius Szepesy László úr emberei minden szántáson két-két napot szántanak egész erejekkel, egyébb féle munkát pedig marhával, az mikor és mennyire kívántatott szolgáltattak; gyalog szerben is hason­lóul, az mi szükséges volt, mindenkor szolgáltak. Egyébként az robotra való menetelek és viszsza jövetelek nem számlál­tatott az napi számhoz. Méltóságos gróf és generális Gyulay Sámuel úr ö nagysága emberei azon szerint, mint az tekintetes Patay Sámuel uram emberei szolgálnak. Tekéntetes nemzetes és vitézlő Szikszay Josef úr emberei 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom