Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

1/ Ezen helységnek határja három járásra vagyon fel osztva, melynek hasonló fele az ősz búzát háromszori, a rost kécceri szántásban, az egész határ jó esztendőkben annak rendi szerint árpát, zabot, kendert, tavasz búzát, kukoricát egyszeri szántásban szokta meg-termeni. 2/ Kaszálló réttye az lakosoknak számhoz képest kevés vagyon ugyan, de az mi van, ha árvíz sokáig rajta nem fekszik, meglehetős szénát terem. Söt, ha tilalmasban tartanák, és meg szokták volna, alkalmatos esztendőben sarjút is kaszálhatnának némely kaszállókon. 3/ Tokaj, Tarcal, Keresztúr másfél, Szikszó három, Miskolc négy mérföldre esvén az helységhez, jó és alkalmatos piarcok eladó javokra nézve, az hová is többnyire jó úton jöhetnek és mehetnek. 4/ Mind heverő, mind vonó marhájoknak, úgy csordájuknak és juhoknak elegendő legelése vagyon, söt alkalmatos székek is vagyon, annyira hogy marhájokat, nevezetesen juhokat sózni nem szokták. 5/ A falu alat folyó Tisza, minden időben jó itató helye az marháknak. Kívül is az határban, midőn nagy szárazság nincsen, elegendő itató helyek vagyon. 6/ Füzes és nyárjas erdejek lévén, tűzi fájok elegendő vagyon, épületre az kinek szüksége vagyon, mindenkor adnak az földes urak ingyen. 7/ Az midőn az határokban levő erdőben mak terem, és az tekintetes uraságnak szüksége nincsen, az lakosok, más vidékiek előtt szokták meg szerezni az makkoltatást . 8/ Királyi dézmát ezen helységnek lakosi soha se fizet-