Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

Ellenben pedig következendő fogyatkozassai vágynak ezen helységnek : 1/ Olykor az főid árja az allyás szanto főidőkben kaszaiokban károkat tészen, és a földnek mineműségéhez képpest sarnyút sem lehet kaszálni. 2/ Amidőn az hegyallyai varosokra járnak, a tokai hídon nagy vámot kéntelen!tettnek fizetni, még pedig ár víznek idején a rakamazi töltísekre nézve kécerest. 3/ Iga vonó marhájoknak jobb voltára nézve, a szomszéd kéki és szolnoki határokban kelletik legeltetíst bérleni a lakosoknak. 4/ Sem épületre, sem tűzre való fájok, annal inkab makoltatasok nincsen a lakosoknak. 5/ Királyi dezmaval is terheltetnek ez helység lakosai. V. Sem telek, sem gazda számára nem lévén ez határ fel osztva, csak az uraság jó akaratyához képest, némely gazdáknak több, némelyeknek kevesebb, némelyeknek pedig semi földgye nem találtatik, amint az conscriptitokbúl ki fog teceni. Sarjút sem lehet kaszálni. VI. Az örökös jobbágyok rend szerint minden harmadik hetet az uraságnak dolgozzák. A szabad menetelnek állapottya pedig kőlőmb-kölömb féle képen, e szerint vagyon: A méltóságos grof Barkoczy eö excellentiaja szabad menetelő jobbágyai esztendőnként őt vonás forintokat kőlőnessen fizetnek, és néha-néha forspontozasra is mennek. Tekintetes Patay úré 7 márjást füzet, és 15 napot szóigál. Tahi Ádám és Szalay Pál uraké csak 15 napokat szolgálnak, azt is csak gyalog szerel. A Béganyi Ferencné aszonyome 6 vonás forintot,