Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

ben marhájok, hogy semlyékes és lápos helyekre kéntelení

tetnek hajtani. Az károk is olykor-olykor a marhájokban szokott esni. 4/ Királyi dezmával terheltetik ezen helység. 5/ Az Hegyajjára járván, tokai hídon nagy vámot kéntelenítetnek fizetni, még pedig árvíznek idején az rakomazi töltésekre nézve kéccerest. 6/ Ezen helységbül, az víz fagyáson kívül, egész esztendőben szárazon ki nem járhatnak az lakosok, hanem marhájokat hol úszóban, hol gázlóban hajtogattyák, magok pedig csónakokon kenteiének ki s bé kőltőzniek. 7/ Sem épületre, sem tűzre való fájok nincsen a határban . 8/ Szoros helyen, és az ország úttyátúl tavólly lévén ez helység, a pénzért való szekerezésre nincsen alkalmatosságok . V. Az víztül fent maradt szántó foldjecskéjeket esztendőnként nyíllal élvénn, edj-edj gazdának cdj-egy mezőre szokot jutni 4 posonyi mérő alá való szántó főid. A kaszállok pedig régtül fogva ki lévén kőztök osztva, egy-egy gazdának négy szekérre való szénája vagyon, egy gazdán kívül, kinek csak 2 szekérre való vagyon. Sarjút pedig, amint meg vagyon mondva, a midőn a víz sokáig kaszallojokonn hever, nem lehet kaszálni . VI. Be vett rend szerint minden második hetet úr dolgában töltik ez helységben lévő örökös jobbágyok, hol gyalog, hol marhavai, amint az uraság parancsollya. Robotra meneteleknek és viszsza jöveteleknek is ideje az úrdolgai napi számhoz