Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

Tiszabercel /Be reell/ I.-II.-III. Ezen Bércei nevezetű helységnek, az mostan élő emberek emlékezetitül fogvást sem urbáriuma, sem contractusa nem vélt, ha nem mivel több földes úr bírja az helységet, tecése szerint mindenik úr dolgásztatya maga embereit, az mint tudnia illik az idő kívánta, és az dolognak mivolta hoszta magával. IV. Haszonvételei : 1/ Két járásra vagyon fel osztva ezen helységnek határja, melyek alkalmatos esztendőkben az rost, zabot, lent, kukuricát meg termik minden trágyázás nélkül. Ősz búzát pedig, árpát, tavasz búzát, minthogy sokszori probájok után határjok meg nem termi, nem is vetnek. 2/ Kaszálló réttye határjokban az lakosoknak szükségekre elegendő vagyon, melyen ha az közel folyó Tiszának árja sokáig nem fekszik, s jó esztendő vagyon, jó és marha tartásra alkalmatos szénát terem, sőt olyankor sarjút is kaszálhatnak. 3/ Az hegy allyai városok, nevezetesen Tokaj, Tarcal, Keresztúr s többek két és három mérföldnyire lévén helyhesztetve ezen helységhez, ez helység lakosinak jó és hasznos piarcok mindenféle el adó javaiknak distractiojára . 4/ Mind az falu alatt, mind kívül az határokban, marhájoknak alkalmatos itató helye bőven vagyon. Sőt sós vizek is vágynak, és elegendő székek, és ugyan azért soha sem szokták