Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

ha az árvíz hoszszason rajta nem áll, marhák tartására jó és alkalmatos szénát terem, söt ha rendkívül való szárazság, avagy rend felet tartó ár víz meg nem gátolya, minden esztendőben sarjút kaszálhatnak. 3/ Tokaj, Tarcal, Keresztúr az, hová ezen lakosok minden nevel nevezendő el adó javokkal szoktak járni, leg-fellyebb egy mérföldre esnek; az holot annak idejében hasznosan eladhattyák javokat, és árvíz nélkül való időkben jó úton jöhetnek mehetnek. 4/ Mindenféle heverő és vonó marhájoknak, úgy csordájuknak és borjúknak számára, elegendő és bőséges legelő mezejek vagyon. Székek is vagyon annyi, hogy semmi féle marhájukat sózni nem szokták. 5/ Ezen határnak Tiszája és Takta nevezetű vize lévén, mindenfelé bövséges itatást ad marhájoknak. 6/ Az tekintetes uraságnak lévén az határban curialis erdeje, comissio mellet az lakosoknak szokott adni épületre, tűzi fát is, az határon lévő füzesekbűi ingyen ád tekintetes u raság. 7/ Ezen helységnek lakosi ez ideig királyi dézmát nem fizet tek. 8/ Káposzta, hagyma és egyébb az féle kerti vetemények, szükségekhez képest elegendő terem; söt az szomszéd hegyallyai városokon pénzért is szoktak el-adni efféle zöldségeket . 9/ Az határjokban el-folyó, és annak minden esztendőben járó árjai, jó alkalmatosságot nyújtanak az lakosoknak a hajókkal fel ós alá való kereskedésre, ha meg szokták vól14