Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

egyik része pediglen az gabonát, kétszerest, és tavaszi ve­teményeket. Az egy tavasz búzán kívül, alkalmatos esztendő­ben, elegendő képen terem. 2/ Rétyek az lakosoknak vagyon elegendő, és noha az helység alat el folyó Tiszának árjai gyakron járják az ka­szálókat, keveset mind azon által bövségének ártanak, ha csak sokáig rajtok nem állanak, olyankor jó és alkalmatos széna terem. Sőt mikor az árvíz jókor el mégyen, és az lakos­sok jókor kaszálnak, sarnyút szoktak kaszálni, az mint is többnyire minden esztendőben kaszálnak. 3/ Tokaj várossá egy órárai földre essik ezen helység­hez, Keresztúral pedig határos. Más egyibb hegyalai várossok fél, egy leg felébb két mérföldnére lévén, mindenemű eladó javait annak ideiben jó áron el adhatják, és mindenkor jó úton mehetnek, anyival inkább pedig, hogy az Tokaj tőltés­seken és vámokon minden vámodás nélkül járhatnak és kelhet­nek . 4/ Az falu alat el folyó Tisza és Morotva, közzel való és alkalmatos itató helye marhájoknak, kint az pusztán, szük­ségekre kúttyok vagyon. 5/ Vono marhájoknak, fejős teheneiknek, juhoknak és hornyuknak alkalmatos legelő mezejek vagyon, de heverő mar­hájukat más határon legeltetik pénzért. 6/ Épületre való fát az uraság erdeibűi comissio melett mindenkor adnak az lakossoknak. Tűzi fájok pedig az közel levő füzes, nyárjos és rekettjés erdőbűi elegendő vagyon. Sőt az tekintetes uraság erdeibűi szározz és esset fát in­gyen vesznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom