Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

szerűen meg termi. 2/ Kaszálló réttye ezen helységnek, az lakosok számához képest, noha kevés légyen, kevósségéhez képest mind azáltal, ha sokáig rajta nem fekszik az árvíz, meglehetős szénát terem. De ez ritkán esik, mivel az határ lapos helyen esvén, az vizeknek meg-maradása miat későn kaszálnak. Ugyan ez miat, sarjút soha sem kaszálhatnak. 3/ Mindenféle el-adó javacskájoknak jó és alkalmatos piarcok vagyon az hegyallyai városokon, melyek másfél és két, három mérföldre esnek, az hová is, ha árvíz nincsen, jó úton jöhetnek-mehetnek. 4/ Midőn az árvíz nem uralkodik, vagyon legelő mezejek marhájoknak, és elegendő székek lévén, marhájokat nem szokták sózni. 5/ Itató helyek, az sok tók és előttők folyó Tisza miat, kelletinél is tőbb vagyon. 6/ Tűzi fájok az közel levő fűzesből vagyon, de épületre való határjokban nem lévén, pénzen szoktak venni. 7/ Ezen helységnek lakosai királyi dézmát nem fizettek ez ideig soha is. 8/ Tüzelésre nádat és sását szoktak az lakosok határjokban elegendőt vágni. 9/ Az közel lévő hegyallyai szőlők mívelésére szoktak az lakosok járni, és ottan pénzt keresni. 10/ Vagyon ezen helységnek Szent Mihály naptól fogva új esztendeig való kántora, és 30 ember vágó réttye az falu szükségére. 11/ Dohányos kertyei /:melyekben jó féle dohány terem:/