Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

mérik, hogy az árvíz miat azokra veszedelem nélkül éppen nem mehetnek-jöhetnek. 4/ Mind hogy az árvizek miat megbüszfödőt földön kel szénájukat kaszállni, és azzal tartani marhájukat, majd minden második esztendőben szokot tetemesen hullani dögbe marhájok. 5/ Panaszollyák továbbá azt is, hogy sem épületre, sem tűzre való fájok határjokban nem légyen, hanem pénzen kínteleníttetnek venni minden szükségekre. 6/ Sem marhával, sem kézi munkával /: az helyeknek alkalmatlan situatioja miat:/ lévő keresetre magokat nem adhat tyák . V. Ezen mezőváros lakosi közül vagyon egy hat őkrős gazdának /:minthogy az telekeknek minéműsége soha se volt meg határozva:/ minden nyomásban 18 kila alá való földgye, és az határban 12 ember vágó réttye. Négy őkrős gazdának 12 kila és nyolc ember vágó réttye. Az gyalog szereseknek pedig hol egy, hol két ember vágó rétet juttattak minden esztendőben. Sarjút, a mint fellyeb is mondatott, midőn az üdö jól szolgál, némelykor kaszálnak. VI. Ezen mezővárosnak lakosi ez ideig semmi féle robotott az méltóságos uraságnak nem tettek, hanem az fellyebb említett contractus ereje mellett adóztak és adóznak is ez mai napig. VII . Semmi féle földi veteményekbűl ez ideig kilencedet nem adtak, egyéb adózás fejében is a contractuson felül semmit sem praestáltak, VIII. Ezen mezővárosban egy puszta hely sem találtatik. IX. Ezen városnak lakosi minnyájan szabad menetelű jobbá-