Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

Kárai : Ellenben pedig ezen kárai s fogyatkozásai vannak ezen helységnek és határjának: 1/ Az ár víz a szántó földeket ezen a határon nagy résziben szokta vesztegetni, nem külömben. 2/ Ha azon ár víz sokáig hever a kaszállokon, sarjút nem csénálhatnak, és szénájukat sem hordhattyák házokhoz külömben, hanem ha a nagy tél mia ár víz meg fagy, a vagy gátokat csinálnak. 3/ Midőn az hegyallyai városokra járnak-kelnek, a tokai hídon nagy vámot kintelenítettnek fizetni, még pedig ár víznek idején a rakamazi töltésekre nézve kéccerest. 4/ Királyi dézmával terheltetnek ez helységbéli lakosok 5/ Ország úttyán kívül lévén ez helység, pénzért való szekerezésre nem adatik alkalmatosságok. 6/ Két ökrön semminemű részében nem lehet szántani ez határban . 7/ A kántorbéli ital áruitatással nem szabadok ez helység lakossai. V. Ebben a határban az uraság rendelésébűi az földek és rétek telekek után egyirant lévén fel osztva, egy-egy gazdának négy-négy szekér szénát termő kaszállója vagyon. De mivel a szántó földeknek nagyobb része a vizeknek árja mia alkalmatlanná változtak, egy-egy gazdának egész mezőre csak hat posonyi mérő vetés alá való szántó földjei találkoznak, az mint az conscriptióbul is ki fog tecceni. VI. és VII. Ezen punctomoknak álapottya bövön ki teccik az felyebb sub litera A. ide rekesztett jegyzésbűi, és az első