Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

pénzen szokták eladni. 19/ Nagy halászó tók levén ez határban, részében amidőn a földes urak halásztatnak, az köz nép is hasznot vészen. Kárai : Ellenben pedig ez következendő fogyatkozások vágynak: 1/ Némely allyas földeknek az végeit az víz árja el szokta olykor nyomni. 2/ Azon árvíz az kaszállásban is nagyon hátráltattya az lakosokat, és ha későn mégyen el, kétszer sem lehet meg kaszálni . 3/ Két ökrön az határban nem lehet alkalmatosan szántani . 4/ Az midőn az hegy allyai városokra az száraz úton járnak, Tokajnál az hídért nagy vámot kéntelen!tétnek fizetni, még pedig árvizeknek idején az rakamazi töltésekre nézve kétszerest, de ami leg nehezebben eseik, ha árvíznek idején, az felül irt mód szerént, ez helységbűi magok tulajdon hajójukon mennek is, még is Tokajnak az híd vámot meg veszik az lakosokon . 5/ Királyi dézma adással is terheltetnek ez helységbeli lakosok. V. Ezen helységben nem egy-arant lévén minden egész ház helyes gazdának az hold szántóföldje és rétye alkalmaztatva, nem is tudják az meg esküt személyek meg mondani, hogy hány posonyi mérőt vethet egyik-egyik, hanem azt a conscriptioban ki-ki meg fogja vallani. Az rétyein pedig némely helyűt mindég lehet sarjút kaszálni. VI. Minden örökös jobbágynak rend szerént való kötelessége