Németh Zoltán: Testamentumok, osztályos egyezségek Nyíregyházán 1759–1792 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 2. (Nyíregyháza, 1987)
Bevezetés
lása követhető nyomon, fenntartva bizonyos mértékben a kontinuitást az ócseh irodalmi nyelvvel /"spisovná starocestina"/. Ilyen mo'don tehát mind a cseheknél, mind a szlovákoknál hosszú ideig az írásbeliségben a cseh irodalmi norma /"staroceská spisovná norma", "ceská spisovná norma"/ funkcionáltJ^&t Az alföldi szlovákság még az új cseh irodalmi nyelv kibontakozása előtt /vagyis: a régi cseh irodalmi nyelv, a biblictina, a králici biblia nyelve korszakában/ telepedett meg az 1720-as években Békésben, Csanádban, 1753-tól pedig Nyíregyházán, így a szlovákok mindenképpen csak a régebbi cseh írásos nyelvet ismerhették és használhatták, mire pedig az új cseh koinét- igénybe vehették volna, kétnyelvűek lettek /a biblictina-val és a magyar írásbeliséggel/, és kívül maradtak a 19. század második felében kialakuló szlovák irodalmi nyelvből Is.^''" A szlovákság nyelvszemlélete, a szlovák nyelvjárások integrációja folytán, a 13-14. századtól kezdett eltávolodni a latintól, és a cseh mint érthető kultúmyelv felé hajlott. A. Bernolák kodifikációs törekvései - a szlovák irodalmi nyelv megteremtésének fölvetésével - viszont már az irodalmi csentöl való tel/18 / jes elhajlást is jelentette. A hazai szlovákság is a korabeli cseh nyelve 1 ; használta a Bernolák és Stúr előtti korszakban. Az ekkor Nyíregyházára települt szlovákok - termeszebes módon - szintén csak ezt a nyelvezetet ismerhették és használhatták dolgaik írásba öntésekor. A valahai szlovák telepesek legöregebb utódai az elmúlt; években még tudták olvasni a /gót betűs/ régi cseh. szövegeket. Gyakran keveredhettek a csehes formák a beszélt nyelvjárási alakokkal. Márkus Mihály a tirpákokról írt alapvető művében a "Bohemismusok /Az egyházi nyelv hatása/" című fejezetben az alábbi, idézettekkel vélekedik a dologról: "A középtót nyelvjárásban néha a szabályos fejlődéstől eltérő alakokkal is találkozunk. Ha jobban szemügyre vesszük, megállapíthatjuk, hogy az eltérő formák c s e Ja sajátságot tükröznek vissza. A cseh nyelvről viszont régtől fogva tudjuk, hogy az evangélikus tótság egyházi nyelve volt. A tirpák-tót nyelvjárás-
