Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - A szülőföldről ("Akácvirág, Ének a Nyírségről, Örök Láng, Szeptember)

Útjokba állhat vak sötétség, Bánthatja önzés: mindhiába Felvirrad egyszer emberméltóságunk Szebb, boldogabb világa! O én sejtelmes éjszakáim, Akácvirágos, lázas éjek: Ti adtok szárnyat lelkem óhajának, Hogy küzdjek és reméljek! Bölcsőm akác tövébe ringott, Akác hulljon sírom halmára: így hívjon egykor boldog ébredésre A győzelemnek harsonája! „Ének a Nyírségről" című versét sokat szavalták, szavaltuk Madarak és Fák Napján, a Sóstón rendezett ünnepségeken. Azt, hogy: Szeretem az erdőt, A nyírségi erdőt Dalos madarával... Kevésbé lehet ismert a kéziratban maradt, 1943-ban keletkezett Örök Láng-ban olvasható vallomás: Akácvirágos nyíri tájam, Aranykalászos pátriám: Bölcsen te küldted útra vágyam, Híven te szoktál várni rám. Nehéz belőled hőst faragni: Mindent nivellál a homok; De könnyü_benne megmaradni: Mindenki lelkét megfogod ! Itt látta meg a napvilágot, Bármerre járt, csak ide vágyott, Itt kezdte útját, itt haladt, Itt vívta harcát, itt ragadt.