Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - Hazafias (A rokkantakért, Kossuth szava, A Tiszánál, Suomi, Jelszavak)

Életre hívó támogatás helyett Halálra küldő léha tanácskozás Kétségbeejtő vállvonással Várja tovább is a sült galambot ! A napi politika ritkán kínált számára használható költői muníciót. Ezért különösen figyelemre méltó a következő verse, amelyet hagyatéka mélyén találtunk, s amely valószínűleg kevéssel a „fordulat éve" (fiatalabb olvasók számára: a Magyar Kommunista Párt által a megszálló szovjet fegyverek árnyékában végrehajtott hatalomátvétel) után született, jól láttatva a szépen hangzó, álságos szólamok és a gazdaságilag (is) válságos helyzetbe sodródó ország igazi állapota között feszülő ellentmondásokat: Jelszavak Meg kell védni, tehát meg fogjuk védni a békét, Erre való az atom-bomba, a tank, a szurony; S máris elindul a tank, gránát, az atom meg a bomba: így lesz majd, magyarom, béke hamvaidon. Legfőbb értékünk ma az emberi élet, a gyermek: Mily gyönyörű jelszó, s mily szomorú a való! Hajszolt munkában sanyarognak anyák az apákkal, S gondviselő nélkül szenved az árva gyerek. Éltünk színvonalát mindig magasabbra emeljük: Bőség, boldogság jelzi a nagy haladást; Építünk utakat, hidakat, pompás palotákat, Van gyárunk, egyebünk, s nincsen elég kenyerünk. Aruminőséget, kitűnőt kell adni a népnek, Inkább jót s keveset, mint sokat és üresét; Ám a hamar munkán a selejt veszedelme az átok, Tönkre megy így a hitel, s nincs sehová kivitel.