Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - Pedagógusi munkálkodása (Jubileum, Quem dii ..., Nevelés, Nincstelenek, Barlanglakók, Bessenyei szülőháza, Bessenyei szobránál)

* Tanárként is, költőként is fontosnak tartotta Bessenyei György emlékének élesztését, példájának oktatását. (Neki szentelt önálló versek és egyéb müveiben felbukkanó intarziák egyaránt tanúsítják ezt.) Talán a lokálpatriotizmus is ösztönözte ilyenkor. Valószínűbb azonban, hogy újra meg újra megérintette Bessenyei szerepének jelentősége a magyar művelődéstörténetben, s kedves kötelességének érezte a főhajtást a testőrdaliából bihari remetévé nemesült költőtárs előtt. Két verset idézünk Az egyik az emléktáblára szánt felirat: Bessenyei szülőháza Új idők, új eszmék tüzes harsonása, Innen indultál az új honfoglalásra; Rozsdás kard helyébe fényes tollal vettél, Keletről nyugatra bölcsen vezérlettél. Műveltségünkhöz, mit száz vihar hányt-vetett, Te hordtad az első faragott köveket; Tied az úttörés minden árnya, fénye, Szabolcs daliája, Bihar remetéje! A másik vers veretes óda, rejtett irodalom-tanítással gazdagítva: Bessenyei szobránál Örök magányod éjjeléből Ébredj, te nagy, csodás alak, A bús felejtés szégyenéből Tenvéreid szólítanak; Dalnál hívebben, lelkesebben Dobog feléd minden kebel: Egy nemzetet hordtál szivedben, S e nemzet szívből ünnepel!