Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - Istent kereső, Istent tisztelő (Ima, Hiszek [Iskolai imák]. Én és az én házam, Uram, te tudod)

Én és az én házam (részletek) Isten, ki mindenre örök törvényt szabtál, Atyám, ki végtelen kegyelmet is adtál: Ma is mellém állván Fogadd forró hálám, Mit zsoltáros lelkem hü áldozatul ad Én és az én házam dieseljük az Urat! Ha elvettük a jót bőséges kezedbül, A rosszat se vegyük zokon s nehezebbül; Te ígérted nekünk: Ha téged követünk, Elvonul felőlünk a sötét borulat Én és az én házam dicsérjük az Urat! S mert születésünktől fogva mindhalálig Amit tőled kaptunk, mind javunkra válik: Ebben a szent hitben Tarts meg, Uram Isten Te, a változatlan, örök jóakarat Én és az én házam dicsérjük az Urat! Meg nem alkuvó, szüntelen igazságkeresésének bizonyságaként fel kell fednem magánszférájának utolsó titkát, haldoklásának azt a percét, amikor váratlanul felemelte fejét párnáiról a hófehér ingű, hófehér aranyjánosi bajuszú, a szenvedéstől szürke péppé őrölt szemű patrícius, s tiszta, emelt hangon így fohászkodott: „Isten, ha vagy, nézz rám, ha tudsz, segíts, ha van hatalmad."