Nagy Ferenc: Rétközi anekdoták - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 5. (Nyíregyháza, 2004)

esetenként trágár, az anekdota ehhez képest emelkedett, kifejezéseit és fordulatait tekintve is mértéktartó. A már idézett jeles anekdotagyűjtő, Tóth Béla szerint az anekdotakincsünk és a népköltésünk között van egy különös, megfordított viszony, „Mi urak mióta kinyílott a szemünk és fülünk gyönyörködve csodáljuk a nép meséit, dalait és zenéjét, a nép pedig eltanulta tőlünk, deákos emberektől az anekdotákat. Igazi cserekereskedés ez. Természetes, hogy a nép kevesebbet vesz, mint amennyit ad. Az igazi jó kalmárok mi vagyunk. De a nép sem veszít a vásáron: anekdotáinak legislegjavát válogatta ki a maga számára csodálatos érzékkel és forma dolgában átalakította a maga képére és hasonlatosságára. Ez az átalakítás olyan egyéni, olyan alkotó erejű, hogy tévedésbe ejti a tudósokat is. Néphagyományt sejtenek számos olyan jelenségben, mely csak a legáltalánosabb tudattá lett anekdota. "

2 Magam is úgy gondolom, vizsgálni lehetne milyen kapcsolat, átjárás van az anekdoták, adomák világa és a kifejezetten néphagyománynak számító szólások, népi bölcsességek között. Sok adoma, anekdota — éppen azért mert nem jegyezték le - szólássá szelídül, nemesül. A személyhez kötött eredeti történet elfelejtődik, elkopik, csak a csattanó marad meg a közösséghez tartozók emlékezetében, szókincsében. Ez önálló életet kezd élni, mert frappáns, bizonyos élethelyzetekre alkalmazható és egy kicsit sejteni lehet belőle az eredeti történet lényegét is. A kötetben található anekdoták, tréfás történetek magja, csattanója többnyire egy lokális szólás. Ezt a szűkebb, helybéli közösség természetesen a történet nélkül is érti, használja. Sőt az is elmondható, hogy ez beépült a mesélő szókincsébe, spontán módon használja a beszédje, a mondókája színesítésére. Mégis, a helyiek számára is fontos maga a történet is, ez teszi ünnepivé, egésszé az anekdotát, és őrzi meg a következő nemzedékek számára is a szólás eredetét. Az anekdoták, tréfás történetek — még a lokálisak, a csak egy szűkebb közösség által ismertek, használtak is — a népmesékhez hasonlóan állandóan formálj, o. 7. oldal