Nagy Ferenc: Rétközi anekdoták - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 5. (Nyíregyháza, 2004)

ok Matild nénit faluszerte nagyokosnak ismerték. Nem volt olyan gyűlés vagy tanfolyam, amelyiken hozzá ne szólt volna. Kételkedett mindenben, különösen akkor, ha az állítás vagy a parancs felülről jött. Hozzászólásait gyakran csak azért nem követte retorzió, mert nemigen vették komolyan, kicsit kótyagosnak tartották. A hidegháborús években nem múlt el hét valamiféle röpgyűlés vagy szeminárium nélkül. Hol az amerikai szövőlepke - amit az iskolásokkal próbáltak összefogdostatni -, hol a léggömbön érkező röpcédulák, hol a Korea elleni agresszió, hol éppen a beszolgáltatás adta a témát. A szónokok legtöbbször a tanítók voltak, akiket a hallgatóság jól ismert, és akikkel az összejövetelen is közvetlenül társalgott. Egy nagyobbacska parasztportán összehívott röpgyűlésnek éppen a Korea elleni imperialista agresszió volt a témája. A tanító úr a tőle megszokott vehemenciával beszélt az eseményekről, hogy így az amerikai imperialisták, meg úgy. De majd a béketábor, meg majd a szocialista országok, meg a Szovjetunió! Majd mi segítünk, mi majd megmutatjuk... stb. Matild néni fejcsóválva közbeszólt: -Tanítókám, hagyja mán', hagyja mán'! Hát csak a lepkéjét küldte el, oszt azzal sem bírnak. Nagy Ferenc gyűjtése