Nagy Ferenc: Rétközi anekdoták - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 5. (Nyíregyháza, 2004)

Az ember nem is gondolná, hogy milyen bonyodalmakat okozhat néha akár a gatyamadzag is! Bandi bácsi még csak a hatvanat taposta, de régivágású, hagyománytisztelő ember volt. Mások már régen városi mintára öltözködtek a faluban, ő azonban ragaszkodott a bocskorhoz, bő gatyához, tarisznyához. Vicceltek is vele eleget, de nem bánta mindaddig, amíg az a csúfság a szőlőben meg nem esett vele. Szüreteltek éppen, együtt volt a rokonság is, haladt a munka rendesen. Az öreg a szőlősorok között járkálva szóval tartotta a többieket, és közbe-közbe eszegette az aranysárgára érett mézédes fürtöket. Az irdatlan hosszú szőlősorok végén, fenn a domboldalon jófajta borocska is volt, még a tavalyiból. Került-fordult, meg-meghúzta a korsót, és persze egyre beszédesebb lett. A sok szőlő, meg a borocska bizony alaposan elcsapta a hasát. Hirtelen, egyik pillanatról a másikra szörnyű hascsikarást érzett. Kétségbeesetten rohant a közeli fasorba, közben mindkét kezével igyekezett megszabadulni a bő gatyától. A gatyamadzag azonban görcsre szaladt... — Icánk, Icánk — kiáltotta rémülten a tábla másik végében szüretelő testvérének - kést, kést! Hozzál kést! Ica azonban csak nehezen értette meg a dolgot. Mikor megsejtette a szokatlan segélykérés okát, kését feje fölé tartva futni kezdett a szőlősorok között. Mire odaért, az öreg kőszoborrá meredve, szétvetett lábakkal csak annyit mondott: — Már késő! Nagy Ferenc gyűjtése