Nagy Ferenc: Rétközi anekdoták - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 5. (Nyíregyháza, 2004)

Amikor még a praktikusság is belefért a divat hóbortjába, akkor születhetett meg ennek az intim ruhadarabnak a nyitott változata, amely a hátulgombolós „gyorstüzelő" nadrágokhoz hasonlóan mindenféle hirtelen tevékenységre alkalmas volt. Botos urat Gáván jóhírű, jó munkájú kőművesnek tartották, így aztán igazán furcsa, hogy neve mégis kapcsolatba került ezzel a ruhadarabbal. Igaz, kimért, rátarti, urat játszó magatartása miatt nem nagyon kedvelték. Sehogyan sem tudták megszokni, hogy a legkoszosabb cigánygyereket is urazta. Parancsait olyan választékosan, kínos pontossággal fogalmazta meg, hogy a segédeknek mindig megfájdult a fejük a reggeli eligazítás után. Bizonyára ennek is köszönhette, hogy sokáig elkerülték a nők és csak az ötvenes évei felé esett a szerelem csapdájába. Mariska a szomszédos községben, Vencsellőn lakott, és korban éppen a mester úrhoz illet. Botos úr egyik segédje is Vencsellőn élt, ő hozta, vitte a híreket, üzeneteket a két szerelmes között. Egyik este így szólt hozzá a mester. — Kovács úr, megtisztelne engem, ha lenne annyira szolgálatkész és kedves, hogy miután hazament, megmondaná az én drága, egyetlen Mariskámnak, inkább talán csak megsúgná neki, hogy amennyiben lehetséges és komolyabb akadályba nem ütközik, szombaton este ne vegyen fel csukott bugyogót, mert fontos mondanivalóm lesz számára. Nagy Ferenc gyűjtése