Nagy Ferenc: Rétközi anekdoták - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 5. (Nyíregyháza, 2004)

Az iskolák államosítását követő hónapokban [1948 októberétől kezdve] a járás tanítóit gyakran összehívták. Na nem azt megbeszélni, hogyan tudnák eredményesen megtanítani a gyermekeket a szükséges ismeretekre, hanem azért, hogy „népi demokratikussá, szocialistává, kommunistává" agitálják, gyúrják, fenyegessék, erőszakolják őket. Az egyik iskolában tartott gyűlésen maga a tanfelügyelő - Bácskai János tartotta a főelőadást, vezette a vitát (ami lényegében nagy hallgatásokból, s egykét érdektelen kérdésre adott válaszból állt). Ezért vitt magával pótelőadókat is, akikből ugyancsak folyt a vége-hossza nincs semmitmondó szóáradat. Ennek következménye, hogy késő délután, kora este lett vége a „tanácskozásnak". Kozma István - a kemecsei iskolát igazgatta ama említett „hőskorban" is, később is, - mesélte el egy nyíregyházi járási értekezleten a következő esetet: Negyvenkilenc januárjában Kemecsére kellett menniük a tanítóknak „átképzésre", így nevezték akkoriban ezeket az összejöveteleket. Sok községtől — mivel más lehetőség nem adódott — kirendelt [forspontos] szekéren vitték a helyszínre a falu tanítóit. Kutya hideg járta azokban a napokban, de a tanfelügyelő úr [elvtárs] nagyon belelendült mondókájába. Már szürkülni kezdett, amikor kivágódott a tanterem ajtaja, s a küszöbön megjelent egy subás, báránybőr sapkás, csapzott bajuszú atyafi, kezében az ostorral. „Mék a tanfelügyelő?" - recsegte érdes hangon. „En vagyok, bácsikám! Mi a baj?" - mondta halk, de határozott hangon Bácskai. „Mi a baj?! Mi a baj! Megfagy a lú!" S azzal hátrafordult és becsapta az ajtót.