Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Margócsy József: Régi iskola – régi diákélet Nyíregyházán

tájak, országok, csakhogy földrajzot tanító .pedagógusunk egyáltalában nem magyarázott soha, bár a térképet behozta, ki is függesztette, de az órán ez már nem volt szükséges, mert csak „felhagyta" a leckét, kijelölte a könyvben, mit kell megtanulni, de legközelebb már ezt sem ellenőrizte, ki-ki azt beszélte felelet gyanánt, ami eszébe jutott és jó ízlése bizonyos határon túl nem ment, nehogy röhögés törjön ki a teremben. Mert a tanárunk csak sétált az ajtótól az ablakig, legújabb színdarabján, regényén gondolkozott, morfondírozott —s ebben a csendesen susogó osztály vagy a felelő monoton hadarása sem zavarta. Dezső csakugyan földrajz szakos tanár lett, az Eötvös Collegiumban is együtt lehettünk, Budapesten tanárkodott. (Hosszú és szomorú történet szerencsétlen körülmények folytán elkeseredett robotos sorsa, halála.) Végül még annyit: a harmincas években még ritka a motorkerékpár, személyautó: osztálytársaim családjában ilyenekről nem hallottam. A városban négy taxi működött és száznál is több az egyfogatú bérkocsi és a kétkerekű taliga. A MÁV-állomás és a Megyeháza tér között villamos szelte át a belvárost a Széchenyi utca - Kossuth tér útvonalon, majd a Kossuth utcán és a Sóstói úton át, az erdőben haladt és a záhonyi vasút feletti viadukton ért ki a Sóstóra, ahol épp a mi diákságunk idején nyílt meg az a nyitott strand, amelyet manapság hidegstrandnak neveznek a régi helyén, akkori kerítésével, kabinjaival. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az érettségizők ballagása az írásbeli vizsgák előtt az iskolán belül, zárt kapuk mellett folyt le. A búcsúzók végigjárták a zöld ágakkal díszített tantermeket, kezet fogtak az itt maradottakkal, a búcsúszavak elhangzása után elballagtunk, immár az utcán ránk váró cigányzenekar kíséretében a Kossuth-szoborhoz és a Vénusz-szoborhoz: ahol koszorúkat helyeztünk el. Majd zenekar nélkül a lakásukon felkerestük családos tanárainkat, s kb. déli fél egy - egy órakor befejeztük ezt a ceremóniát. Aztán már csak a magyar, latin és német írásbeli következett, mennyiségtanból abban az évben nem írásbeliztünk. A szóbelin pedig magyar, történelem, latin, történelem és fizika tárgyakból feleltünk. Végül 1937. június 12-én kihirdették az eredményt, megkaptuk az érettségi bizonyítványt. És talán el is hittük, hogy most már érettek vagyunk a nagybetűs Élet kapuján átlépni oda, ahol állítólag minden szebb lesz, mint a sok írott és íratlan szabályzattal megkötött diákvilágban.