Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Margócsy József: Régi iskola – régi diákélet Nyíregyházán

folytatott szólampróbák és a fokozott ordításra serkentő és fegyelmező karmesteri felszólítások azt nem tették lehetővé. Annál inkább élveztem a zenekart, amelyben hat tanéven át hegedültem: itt a próbák rövidek, szinte élvezetesek, foglalkozott velünk a karnagy, javította, finomította játékunkat, sajátságos humora, németes hanglejtése, furcsán hangzó zenei szakkifejezései mindenkit jókedvre, közreműködésre serkentettek. Szimfonikus zenekarként szerepeltünk: négy rézfúvóssal, zongorával, ütőhangszerekkel, nagybőgővel. Bejártuk a megyei iskolákat, az ország valamennyi evangélikus gimnáziumát. Sopronból — csak úgy — másfél napra átruccantunk Bécsbe is. Karnagyunk fia, jó hegedűs, vezetésével 5-6 tagú szalonzenekart is alakítottunk, a karnagy apuka szólamokra írta szét a La cuccaraggia c. akkoriban népszerű slágert. Csak néhányszor próbáltuk ezt a darabot, amelynek a címét sem értettük, nem tudtunk róla semmit, a néhány együtt játszott délutánon kívül sehol nem léptünk fel — már nem emlékszem miért. Legkedvesebb „működési" területem a cserkészet volt. A diákság 12-15 %-a vett részt a szervezetben. Manapság újra szerveződnek csapatok: már működésüket, szervezetüket nem ismerem eléggé. Akkor tanárvezetőnk komolyan vette az önkéntességet és az öntevékenységet, így már VII-VIII. osztályos korunkban mi, hatan vezettük a csapat minden szükséges tevékenységét, mivel a felettünk levő osztályban nem voltak agilis cserkészek. Ma már közismert a cserkészet általános célkitűzése, haszna: én abban látom azt, hogy 16-17 éves korunkban felelősségteljes feladatokat kellett végeznünk, nemcsak a ránk bízott fiatalabbak kiképzésénél, „nevelésénél", hanem pl. kirándulásszervezésben, vezetésben, nyári táborozások előkészítésében, aprólékos megszervezésében, lebonyolításában. Nemcsak későbbi katonaéletemre készített elő, hanem általában a feladatteljesítés erkölcsi nyűgének és örömének a megismerésére, természetességére is ránevelt — talán nem is sikertelenül. Jólesik most is ezekre visszagondolni. Nekem még egy évig Budapesten is kapcsolatom volt a hárshegyi cserkészparkkal, az ottani részfeladatokkal, pl. a Szent István-év kapcsán, később azonban már nem. 1939 után pedig már az eredeti cserkésztestvériség alapgondolatának élése fokozatosan lehetetlenné vált a meghozott zsidótörvények miatt, mindinkább a katonai előképzés lett a fontos, immár a leventemozgalom keretein belül, s ez már nem az igazi.