Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Galambos Sándor: „Jót s jól” (A jótékonyság egyes formái Nyíregyházán a dualizmus korában)

* * * Az adományozóknál lényegesen nagyobb számban voltak a rászorultak. Esetenként megrázó sorsok tárulnak föl a levéltárban máig megmaradt kérvényekben. Hetven, nyolcvan éven felüli, magányosan élő özvegyaszszonyok, súlyos betegségekben szenvedő agg férfiak, férjüket elvesztett, sok gyermekes, állás nélküli asszonyok és beteg családtagjukat szűkös körülmények között gondozó családfenntartók fordultak segítséget kérve az alapítványok kuratóriumaihoz. Sok kérelemhez mellékeltek a rászorultak szegénységi bizonyítványt, betegséget igazoló orvosi tanúsítványt vagy támogató sorokat az egyházközség lelkészétől. Hogy milyen nagyságú segítséget kapott egy-egy adományozott, az az alapítvány törzstőkéjétől, a kamat mértékétől és attól függött, hogy hány személy kaphatott a kamatokból. Nyíregyházán az alapítványok tőkéje 100-tól 20 000 koronáig terjedt. A leggyakoribb az 1000-2000 koronás adomány volt. Az a tendencia is megfigyelhető, hogy az időszak utolsó évtizedeiben megnövekedett a nagyobb összegű alapítványok száma. A korszakban az átlagos kamat 4-5 %-ot ért el. Figyelemre méltó, hogy a pénzintézetek egyes esetekben — méltányolván a jótékony célt — fél, egy százalékkal megemelték az évente folyósított hozadékot. Az alapítólevelekben rögzítették, hogy hány személy részesülhet a kamatokból. Általában 2-4 főben határozták meg ezt a létszámot. Az egy kedvezményezettre jutó összeg 10 és 50 korona között mozgott. Habár az alapítással az alapító személye jogilag függetlenedett, elvált saját adományától, és egy kezelő szerv önállóan, az alapítólevélben lefektetett feltételek alapján intézte a továbbiakban az alapítvány ügyeit, mégis előfordult, hogy az adományozók néha informálisan beleszólást kértek a kedvezményezettek kiválasztásában. * * * Röviden összefoglalva: a polgári korszakban a szabolcsi megyeszékhelyen is kialakultak és megerősödtek a civil kezdeményezések, szerveződések. Ezek tevékenységi köre széles spektrumú volt, céljaik a társadalmi együttműködés szinte minden területét lefedték. Az egyesületek jó része és az alapítványok döntő többsége feladatának érezte azt, hogy a jelentős szociális feszültségeket csökkentsék, az elesettek iránti szolidaritást erősítsék. Erre nagy szükség is volt, hiszen a szociális gondoskodás