Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Galambos Sándor: „Jót s jól” (A jótékonyság egyes formái Nyíregyházán a dualizmus korában)

A Werner László-alapítvány kamatait például kiváló szorgalmú és előmenetelű leányiskolái tanuló kaphatta meg, de több jelölt esetén a szegényebb sorsúnak, s ilyenek közül is az árváknak kellett előnyt adni. Az 1905-ben létesített Bencs-alapítvány létrehozói úgy rendelkeztek, hogy abban az esetben, ha több arra érdemes diák lenne, akkor „ a jobban tanuló a kevésbé jó tanulók felett, egyenlő előrehaladás esetén a szegényebb a vagyonosabbak felett elsőbbséggel bír. " A másodlagos, de többnyire mégis döntő szempont, a szociális helyzet mellé az alapítók gyakran más feltételeket is fölvettek. A Somogyi Dezső-, az ifjabb Somogyi Gyula- és a dr. Nóvák Jenő-alapítvány előírásai szerint az alapfeltételeket teljesítők közül előnyben kellett részesíteni a szegényebbeket és az evangélikus hitűeket. Zucker Henrik gimnáziumi alapítványával szorgalmas, jó magaviseletű, elsősorban helybeli és szegény sorsú tanulókat kívánt jutalmazni. A Nikelszky Lajos-alapítványt egy továbbtanulni szándékozó, jó erkölcsű tanuló támogatására hozták létre, de hangsúlyozták, hogy „szegényebb sors az egyenlők között elsőbbséget ád". * * * A duális alapítványoknál a társadalom szélesebb körét fogták át a szociális alapítványok. Néhány adományozó egy-egy intézménynek, intézetnek a belátására bízta, hogyan használják föl az évenként újra képződő kamatokat. Beczkói Tajkly Amália végrendeletében a nyíregyházi szegények ispotálya javára hagyott egy kisebb összeget. A korszak legbőkezűbb alapítványozója özv. Holzmayer Jánosné, Blahunka Amália volt, aki 1902-ben az ausztriai Görzben több alapítványt tett édesapja emlékére. Az összesen hetvenezer koronából húsz-húszezret kapott a nyíregyházi jótékony nőegylet és a szegény- és betegmenház. A városban lévő öt hitfelekezet 2000-2000 koronához jutott, hogy szegényeik sorsán javítsanak. (Húszezer koronát az evangélikus egyházközség kulturális céljaira használhatott föl.) Idősb gróf Dessewffy Miklós a gimnáziumi tanárok segély- és nyugdíjintézete javára kétezer koronát ajánlott fel. A szociális alapítványok megteremtőinek többsége nem egy intézményre bízta a felhasználást, hanem saját maga szabta meg, hogy a rászorultak közül mely kör tagjai lehetnek a kedvezményezettek. Az iskolai segélyapítványok rendelkeztek a segítségnyújtás módjáról is. Meghatározták, hogy az évenként keletkezett kamatokat ruházkodásra, tankönyv- és írószervásárlásra vagy az étkezési költség kiegészítésére