Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Páll István: Egy ház az Észak-Tiszántúlon, avagy mit olvashatunk ki egy levéltári forrásból?

a zsúp és a nád alá jóval ritkábban (50-60 cm-re) kell elhelyezni a tetőlécet, mégis reálisnak tarthatjuk ezt a számot. A gerendák és a szarufák számából következtetni lehet a lakóház hosszára is. Mivel egy-egy gerenda ill. szarufapár a még ma is fennálló régi épületekből nyert adatok szerint 110-130 cm-re helyezkedik el egymástól, az épület hossza mintegy 8-9 méter lehetett. Sajnos, az adatok nem teszik lehetővé, hogy az épület szélességét is kiszámítsuk, így az alapterület pontosan nem adható meg. A szokásos szélességet csak megbecsülni lehet a hosszhoz arányítva, ami mintegy 3 ölet (1 bécsi öl 1,89 m, tehát kb. 5,5-6 métert) tehetett ki, így az alapterület kb. 44-54 m

2-nyi lehetett. A fal anyaga patics, ami annyit jelent, hogy a függőlegesen felállított vastag faoszlopok (esetünkben 10 korhadt ágasról van szó) közét vesszővel befonták, majd a megfelelő vastagság eléréséig több rétegben sárral tapasztották be. E falféleség rendkívül elterjedt volt területünkön a XIX. század közepén minden társadalmi réteg építkezésénél; ez időben a vályog mellett a sövényfal volt a megye legelterjedtebb faltípusa. A Nyírség középső részének falvaiban a paticsfal aránya meghaladta a 60 %-ot is. A 23 öl dűlőfélben álló fal alapján kiszámítható a felület is, hiszen ismert annak magassága; a megadott szám a kerületet jelzi. Mivel a fal magassága 1 öles volt, mintegy 43 és fél m

2 falfelületet valószínűsíthetünk. A 3 rossz ajtó és a 2 rossz ablak az épület helyiségeinek számához ad értékelhető adatokat. Az alföldi típusú magyar parasztház általában háromosztatú, három helyiséges. Két szoba vagy egy szoba és egy kamra fogja közre a pitvart, amelynek hátsó része fölé szabadkémény borul. Az udvar felé rendszerint egy ajtó, a pitvarból a másik két helyiség ajtaja nyílik. Jelen esetben minden valószínűség szerint hasonló épülettel állunk szemben: megvan a három ajtó, a rossz kémény is. Ami meglepő, az az ablakok kis száma, hiszen a szobán inkább két, mint egy ablak szokott volt lenni. Az nem képzelhető el, hogy a kamrán (vagy másik szobán) ne lett volna ablak, így nagy a valószínűsége annak, hogy a két helyiségnek csupán egy-egy ablak nyújtott némi világosságot. A pitvar így teljesen ablak nélküli maradt, az csak a nyitott ajtón vagy a kéményen keresztül kaphatott csekélyke fényt. Hogy csupán az egyik helyiség volt szoba, azt a tüzelőberendezésekről tett megjegyzés valószínűsíti. És ez a jelen kis leltár legfontosabb