Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Páll István: Egy ház az Észak-Tiszántúlon, avagy mit olvashatunk ki egy levéltári forrásból?

megnehezítették a forgalmat, különösen az áruszállítást (ekkor még nem érzékelhető az éppen megindult folyamszabályozás és a lecsapolások hatása!). Igaz ugyan, hogy több településről vannak adataink arra is, hogy nem fenyőből készült deszkákat (nyár, éger, a folyókat kísérő galériaerdőkben és a mocsarakban tenyésző mocsári tölgy) használtak a padlások anyagául, de az itt tárgyalt környékre ez nem volt jellemző. Mégis, ha összességében vesszük a leírásban foglaltakat, s figyelembe vesszük a „dirib-darab" jelzőt, hajlunk arra a következtetésre, hogy inkább az utóbbi, tehát valamilyen helyben található fafajtából vagy hulladék deszkából készült födémet írtak össze a feljegyzés készítői. A tetőszerkezetet 6pár szarufa, hat darab „far szarufa" és 30 léc alkotja. Ami ezekből az adatokból kiderül, az megint igen érdekes számunkra. Fentebb már láttuk, hogy a födém részét nyolc keresztgerenda képezi, tehát a hat pár szarufa végei hat keresztgerenda két-két végén nyugszanak. A kimaradt két gerendát valószínűleg a két rövidebb falon helyezték el. Erre utal a hat darab far szarufa, ami egyértelműen jelzi, hogy mindkét végén kontyolt tetőformával állunk szemben, tehát az épület nem nyeregtetős, hanem sátortetős volt. A tetőhéjazatot nád és zsúp képezi. A település leírásánál olvashatjuk, hogy rozsot is termelnek a községben, a zsúp pedig kifejezetten hosszú szálú, kicsépelt rozsszalmából készült. Ez a vegyes megoldás nem ritka környékünkön, hiszen nem egyszer zsindely és nád, nád és cserép, gyékény és nád, nád és szalma megoldásokkal is találkozhatunk. E vegyes megoldásnak az a jelentősége, hogy míg az egynemű tetőhéjazatok, különösen a vékonyabb szálú zsúpból vagy nádból készült tetők eresze és felső szegélye jóval hamarabb elkorhadt, addig az eresznél vagy a szegélyrészen tartósabb anyagokból készítetteké tovább tartott, így tehát az itt leírt tetőhéjazat esetében a nád bizonyára a tetőgerincnél borította a zsúpból készült tetőt. Érdekes, hogy a múlt század közepén az akkori Szabolcs megye tárgyalt területünkkel szomszédos részeinek néhány községében (Őr, Nyírbakta) volt egy olyan góc, ahol jelentős volt a zsúptetők alkalmazása, tehát Kántorjánosi is ebbe a sorba tagozódik bele. Egyébként a Nyírség legnagyobb részén 50 % körüli volt a nádtetővel fedett lakóépületek aránya, ami nem is csodálható, hiszen majd' minden településen voltak vizes, rétes területek, ahol elegendő nád termett az építkezésekhez. Az egész tetőhéj azatot tartó 30 szál léc kevésnek tűnik (négy tetősíkról van szó, sátortetőnél nincs tűzfal), de mivel