Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Henzsel Ágota: XVII. századi életképek

jószág visszaváltása, amikor a tulajdonos a kölcsönkapott pénzt vissza akarta fizetni, hogy újra birtokon belül lehessen, gyakran szült vitákat és pereket. Újlaki Anna 100 tallérért adott zálogba Sárközújlakon egy birtokrészt és nemesi kúriát rokonának, Újlaki Mátyásnak. Annak fiától, Györgytől szerette volna visszaváltani, de az nem adta. Perelnie kellett, mint Tunyogi Miklósnak, aki 30 forintért elzálogosított jobbágytelket kért vissza.

23 Nem volt ritkaság a jobbágyok elzálogosítása sem. Ramocsa Pál mint felperes 15 forintot kínált a Garbolcon lakó Juhász János nevű zálogos jobbágya visszaadásáért.

24 A települések, de az egyes emberek életét is nagymértékben befolyásolta az egyház. A XVI. század második felétől egy évszázadon keresztül igen erőteljes volt a protestantizmus előretörése. Ezt követően kiegyenlítettebb lett a felekezetek befolyása, a XVII. század derekán pedig az ellenreformációval újra megerősödött a katolicizmus. Protestáns elnevezéssel a XVII. században a nem katolikusok között már többségben levő, kálvinista nézeteket valló reformátusokat, a kisebbségbe került evangélikusokat és az Erdélyben működő unitáriusokat illették. A protestáns egyházak nem bővelkedtek anyagi javakban, ezért fontosak voltak számukra a hívek adományai. Gyöngyösön, ahol a városi vezetés katolikus volt, a kálvinisták körében szinte törvényszerű szokássá vált, hogy a végrendelkező polgárok egyházukra is hagyatékoltak. Muraközi Asztalos János hagyott „az becsületes Eclesiának tíz forintokat".

25 Egy másik személy testamentumában meghagyta, hogy halála esetén felesége tartozzék két forintot adni az egyháznak. Kormán Szabó István végrendeletének egyik passzusa szerint „az Eclesia számára hagyom az anyámtul maradt, egy szép kendőt az Úr asztalára, továbbá öt köböl bort".

26 A családtagok néha kifogásolták az effajta rendelkezéseket. Kölesei Kende Zsigmond egy asztagot és két ökröt hagyományozott a cégényi templomra. Özvegye, Sándor Erzsébet megtámadta a végrendeletet, bár kifejtette, hogy ha az mégis érvényben marad, elfogadja, mert Isten házától semmit nem akar elvenni. Mégis jobbnak 23 Künstlerné Virág Éva: Szatmár vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái, II/2. 1635-1640. Nyíregyháza, 1997. 360., 1326. bejegyzés 24 Henzsel, 1996. 631. bejegyzés 25 Németh Gábor: Gyöngyösi testamentumok és fassiólevelek, 1642-1710. Eger, 1991. (a továbbiakban Németh, 1991.) 54. p. 26 Németh, 1991. 62. p.