Előadások Szabolcs és Szatmár megye múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 2. (Nyíregyháza, 1998)

Reszler Gábor: Cselédsors a század-fordulón

Reszler Gábor CSELÉDSORS A SZÁZADFORDULÓN A XIX. század utolsó harmadában, illetve a századfordulón Magyarországon a hierarchikusan tagolt paraszti társadalomban a birtokaprózódás tendenciájával szemben szívósan küzdő félmillió középparaszt alatt szorongott 400-450 ezer kisparaszt valamint a kistulajdonosi és a proletárlét határán élt közel egymillió törpebirtokos. A társadalmi piramis legalján küszködött a mezőgazdasági munkásság. A XX. század elején az agrárproletárok száma családtagokkal együtt országosan 4 millió 356 ezer föt tett ki, az egész népesség egynegyedét. A magyar agrárproletariátus számbelileg a DunaTisza közén, a Tiszántúlon és a Dunántúlon volt a legerősebb. Az 1910-es népszámláláskor két nagy rétegét különböztették meg: a 309 ezer keresőt számláló gazdasági cselédséget és a 655 ezernyi kereső mezőgazdasági munkásságot. A két agrárproletár réteg Szabolcs vármegye társadalmának is jelentős részét alkotta. 1890-ben 17 692 szegődött gazdasági cselédet írtak össze, akik az összkeresők 17,2 %-át tették lri, míg a munkát vállaló mezőgazdasági munkások száma 32 244 volt (az összkeresők 31,3 %-a). A cselédnépesség többsége Szabolcs vármegyén belül egyrészt a Nyíri Mezőség néhány településén, másrészt a Dél-Nyírségben koncentrálódott. Az alábbiakban a két agrárproletár réteg közül a szabolcsi gazdasági cselédek szociális viszonyait vizsgáljuk meg, munkaviszonyuk, munkarendjük, életmódjuk legfontosabb jellemzőit vesszük sorra. A gazdasági cselédség munkaviszonyaiban továbbéltek a feudális maradványok legsúlyosabb formái. A gazdaságokban bérért személyes és folytonos szolgálatot teljesítők helyzete csak jogi szempontból különbözött az egykori zsellérekétől. Az első cselédtörvény 1876-ban az egykori zsellérviszony számos elemét átörökítette, a cselédet a gazda hatalma alá rendelte. Az 1907-ben elfoga-