Előadások Szabolcs és Szatmár megye múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 2. (Nyíregyháza, 1998)

Szabó Géza: Szabolcs megye kapitalizálódásának, polgárosodásának feltételei a dualizmus korában

ken is keresettek. A nyírbátori Boni pedig állandóan bővítette a termékskálát, egzotikus italáruitól az eketaligán keresztül a mészhomoktégláig mindent gyártottak — míg a piac megfelelően igényelte. A Jóba Elek-féle technikailag kiemelkedő nyomda nem egyedüli családi vállalkozás — Jóbáék hosszú ideig a Nyírvidék c. lap kiadói is. A sikeres üzemek többnyire részvénytársaságok tulajdonai, hamar alkalmazták a villanyáramot, esetleg mezőgazdasági tőkebefektetéssel is foglalkoztak. Az „üzemek" döntő többsége egy személyes (vagy egy családra épülő) vállalkozás. Az ipar területi tagolódásában egyetlen tendencia látszik, a kisebb gazdasági vonzáskörzetek központjaiban több iparágban is van közepes nagyságú üzem, itt összpontosul a kisipar is, a falvak pedig csupán néhány kisiparost foglalkoztatnak. A régió legfrekventáltabb iparága a szeszgyártás. Az ország szeszgyárainak 1/3-a üzemelt itt, az ország szeszipari munkásainak 82 %-a a megyében dolgozott. A szesznek szinte végig jó piaca volt. Az államnak és a termelőnek is biztos üzlet a szesztermelés. Kiemelkedő helyet foglal el a térségben a malomipar. Az ország malmainak 1/10-e Szabolcs megyében működött. A korszak kezdetén még szárazmalmok is voltak. A dohányipar alapját az 1850-1885 között csaknem megtízszereződött dohánytermesztés adta. A fontosabb iparágakon kívül a korszakban még a különböző foglalkozások százai találhatók meg. A foglalkozások egy része kötődött a táj adottságaihoz, építészeti, öltözködési szokásaihoz: nádkötő, szűrszabó. Mások mára művelődéstörténeti adalékokká váltak: borbélyorvos. Egyesek kihalóban vannak: kalaposok, pipakészítők, kötélverők. Voltak vándoriparosok, akik hozzátartoztak a korszak hangulatához: üveges, drótos. A városiasodást, polgárosodást jelzi, hogy van igény a cukrászokra, Nyíregyházán egy svájci cukrászcsalád telepedik meg. A népi iparűzés méreteit nehéz megállapítani, de az bizonyos, hogy a falvakban szinte minden házban tudtak fonni-szőni, a Tisza mentén kosarat fonni. A térség művelődéstörténetének érdekes adaléka, hogy a szakmunkásképzés is korszakunkban indul meg.