Előadások Szabolcs és Szatmár megye múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 2. (Nyíregyháza, 1998)

Németh Péter: Szabolcs megye az Árpád-korban

De, hogy mekkora vok ez a vármegye, ez még mindezekből az adatokból nem derül ki. Ehhez a legfontosabb forrás nemcsak Szabolcs, hanem más vármegyék esetében is — bár nem teljes az egész országra nézve — az úgynevezett pápai tizedjegyzék. Ez az 1332 és 1336 közötti megyénkre vonatkozóan csak 1335-ig megmaradt dézsmajegyzék, amelyik azt tartalmazza, hogy egy-egy település plébánosa hány garas pápai adót fizetett. A pápai udvar a XTV. században már a bürokráciának a fellegvára. Rengetegen dolgoztak ott, akiknek kellett fizetni a havi járandóságát. Ezek voltak az úgynevezett péterfillérek, később nevezik pápai tizednek. Minden papnak a jövedelme tizedét be kellett fizetni Rómába. Ezért kiküldték az adószedőket, nem bíztak a magyarokban — csalnak, kevesebb plébániát írnak össze stb. — , jöttek az olasz-francia származású kollektorok, tizedszedők, akik aztán magyar segédlettel — Szabolcs az egri egyházmegyéhez tartozik — az egri püspökségtől kiküldött kanonokkal mentek faluról falura. Néha gyönyörűen követhető az útvonaluk. Például az első jegyzékben lehet látni, hogyan jöttek: Büd, Dada, Dob stb., Újfalu, Rakamaz, szinte a mai útvonal. Tehát meg lehetne rajzolni az útvonalukat. Időnként pedig úgynevezett lóugrásszerűén haladtak, az ember nem tudja, hogy miért éppen így. Nem beszélve arról, hogy ezek a papok bizonyos neveket elhallottak. Képzeljük el, hogy mit értettek a franciák abból, hogy pl. Nyíregyháza, Böszörmény. Elértették tisztességesen. Legszebb elhallásuk Demecser, amit így írtak le: de Mecser. Rá kellett jönni, hogy nem a Mecser a lényeg, hanem a de-vel együtt érdekes, hogy a mai Demecsemek a neve van benne. Ebből a tizedjegyzékből viszont kirajzolódik a megye területe, de ebből sem az egész, mert nem volt minden faluban plébánia. Vok templom, elképzelhető, hogy volt kápolna, ahol a káplán megtartotta a misét. De ha ez egy plébániához tartozott, oda már nem mentek ki, nem írták föl. Az összeírást slendriánul is vezették, kivéve az 1332eseket, azok kitűnően dolgoztak. Nemcsak a plébános és a falu nevét írták föl, hanem a templom titulusát is, azt, hogy melyik szentnek a tiszteletére szentelték. 1336-ban már a pap nevét sem írták föl, nem vok érdekes, ki a pap, csak de Luk —Tiszalökről van szó —, tized ennyi, tized annyi. Még azt is hozzá kell tenni, hogy 16