Előadások Szabolcs és Szatmár megye múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 2. (Nyíregyháza, 1998)

Németh Péter: Szabolcs megye az Árpád-korban

lést, tudta, hogy ezen várjobbágyok élnek, mégpedig Ekölcsnek a leszármazottjai, mert az utolsó ilyen várjobbágyot Ekölcs Joachimnak hívják, tehát az ősnek a neve benne van a nevében. Ezt az alakot visszavetítette ezeknek a várjobbágyoknak az ősére a honfoglalás korába. Nos, ez az az Ekölcs, amiről eddig azt gondoltuk, hogy itt kellett valahol Szabolcs község mellett keresni. Tévedtünk. Hála istennek van ez a drága jó levéltár, tirpákok is megjáratták a város határait, s van szerencsére egy olyan írásunk 1801-ből, amelyik itt a Szarvas-sziget mellettinek mondja. Zárójelbe odatette ugyanis a nótárius, aki a határjárást papírra vetette, hogy ott hajdan volt egy település, amit Ekécsnek hívnak, ami azért is érdekes, mert az Ekölcs név eltűnik a XIII. század végén. A XVIII. század végén tehát még emlékeznek erre a helyre, ismeretét nem a tirpákok hozták magukkal Szarvas környékéről, hanem itt kellett a török időben is folyamatosan élni a lakosságnak, nem soknak, de valakiknek, akik a helyneveket ismerték, és tovább tudták adni azokat. Miután ide sikerült lokalizálni Ekölcsöt, ezzel megoldódott az a rejtély is, amit egyébként még 1987-ben, mikor írtam a Nyíregyháza középkori történetét, nem tudtam: azt, hogy mit keresnek itt a város északi részén idegen birtokosok. Vannak a Báthoriak és kész. De azt nem tudtam, hogy az a csücsök, a Sóstói erdőnek egy része, miért van idegenek, a Szentemágócsok kezén. A rejtélyre, hogy a Szentemágócsok miért birtokosok itt, a mai Nyíregyháza területén, fény derült: ők kapták meg a XIII. század végén Ekölcsöt. Ezekből az eladományozásokból és a XIV. századi nemesítésekből — még Nagy Lajos idejében is vannak várjobbágy státuszú emberek, az anarcsiak és dögeiek tartoznak ebbe a csoportba, Nagy Lajos nemesíti meg őket 1363-ban, emeli be őket az országos nemeseknek a sorába — rajzolódik ki előttünk, hogy hol is voltak várjobbágyi birtokok. Ha ehhez hozzáadjuk a helynévkutatásnak az eredményét — a vámépek viszont olyan településen laktak, amely foglalkozásnéwel kapcsolatos, mint a Szabolcs melletti Tímár vagy a mai Nagyhalász őse —, akkor már kirajzolódik az Árpád-kori vármegye igazgatási struktúrájának egy része, inkább gazdasági és katonai igazgatási része, ami fölött a király által kinevezett szabolcsi ispán rendelkezett.