Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Henzsel Ágota: A nemesi vármegye és a vármegyei jegyzőkönyvek a XVI–XVII. században

hiszen korábban a főispán nevezte ki, az ö familiárisa volt. Feladata a főispán helyettesítése, ilyenkor elnökölt a közgyűlésen, törvényszéken. A vármegye mindenfajta ügyében érvényesült vezető szerepe. Az alispán a jelentősebb megyei nemesek közül került ki oly módon, hogy a főispáni választást a vármegye közönségének jóvá kellett hagynia, esetleg a megyei jelöltekből a főispán választott. Utóbb a főispán jelöltjei közül a közgyűlés választotta az alispánt. Egyes megyékben két alispán tevékenykedett, majd kialakult a helyettes vagy másodalispán tisztsége. A szolgabírákat (judices nobilium, judlium) mindig a vármegye közönsége választotta. Számuk a megye kisebb területi egységeinek, a járásoknak a számához igazodott. A vármegyék leginkább négy járásra voltak osztva, ezek élén egy-egy szolgabíró állt. A szolgabírák az igazságszolgáltatás mellett a megyei igazgatás más ágaiban is tevékenykedtek. Elsősorban saját járásuk ügyeit intézték, de megyei ügyekben is eljárhattak. Az esküdt ülnökök (jurati assessores) a bíráskodásban vettek részt, először mint alkalmi bírótársak. Később járásonként választották az esküdteket is. Az esküdt ülnökök száma először négy, majd fokozatosan növekedve meghaladta a tízet, olykor a húszat is. Tevékenységük szorosan összekapcsolódott a szolgabírákéval. A szolgabírák hivatalos eljárásaik alkalmával esküdt ülnökkel jelentek meg és velük együtt látták el teendőiket. A XVII. század elejétől külön választottak olyan esküdteket, akik csak az igazságszolgáltatásban működtek. Ők lettek a táblabírák. A XVI. század folyamán tűnik fel a vármegye külön adószedője, aki az adókivetési lajstromokat kezelte, az adó beszedésénél tevékenykedett, azzal elszámolt. Korábban az országos adókat kamarai adószedő (dicator) gyűjtötte be. A jegyzőnek (nótárius) mint vármegyei tisztviselőnek alkalmazása összefüggésben van az írásbeliség elterjedésével. 0 az, aki a megye írásbeli munkáit végezte. Ellentétben a többi hivatalviselővel, akik tisztségüket a hagyományokra és a szokásjogra támaszkodva látták el, a jegyző szakképzett hivatalnok. Az általános jogi ismereteken túl a latin nyelvű írás-olvasásban, fogalmazásban is jártasnak kellett lennie.